A visszaesés és a megcsúszás a függőség általános tapasztalata. Fontos érteni a különbséget: amikor megcsúszol, egyszeri vagy többszöri alkalommal elvéted a fogyasztási célodat. Amikor visszaesel, akkor valójában elengedted, hogy dolgozz a függőségeddel, még ha csak ideiglenesen is.
Ha alkoholfüggőként a visszaesést csak kudarcnak éled meg, 6 különböző formában ártasz magadnak.
Megerősíted magad a függőség-identitásban
Amikor megcsúszol, kudarcot élsz át, és azt mondod magadnak, hogy na, ezt elszúrtam, látszik, hogy nem vagyok képes megállni, tehát függő vagyok és függő is maradok. Ekkor valójában nem teszel mást, mint megerősíted magad a függőség által meghatározott identitásodban.
Minél inkább magadra vonatkoztatod a függőséget mint identitást, annál nehezebben tudsz tanulni a megcsúszásból. Hiszen egy “függő örökre függő marad”, örökre a visszaesés szélén táncol, sőt, olyan, mint egy időzített bomba, amely bármikor berobbanhat – elegendő, ha elsétál egy kocsma mellett. Mivel az életünket az identitásunkból élve éljük, ha függőként tekintünk magunkra folyamatosan, akkor örökre a visszaesés szélén és a visszaeséstől félve fogunk létezni. A visszaesés kudarcként való átélése megerősíti a függőség-identitást.
Ugyanakkor fontos, hogy a függőség-identitás gyengítése nem egyenlő azzal, hogy nem vagyunk tudatában a sérülékenységünknek, és el kell ismerni, tiszteletben kell tartani, hogy valakinek éppen a függőség-identitás folyamatos fenntartása jelent megoldást.
Veszítesz az életerődből
Minden sikeres vállalkozó pontosan tudja, hogy a pályája során őt ért kudarcok valójában a cég felépítésének fontos építőkövei, állomásai voltak. Ugyanez a tudás hiányzik a legtöbb esetben, amikor alkoholfüggő emberekkel dolgozom együtt. A megcsúszás vagy akár a visszaesés élménye éles és fájdalmas kudarc-élmény. A vállalkozó a kudarcából tanulni tud, mert ezt tanulta meg a vállalkozó-iskolában. A kudarc után nem energiát veszít, hanem energiát nyer.
A függőséggel kapcsolatban viszont azt tanultuk meg, hogy a függők függők maradnak, soha nem változnak meg, és a legtöbben visszaesnek – és a legtöbbször egy megcsúszást ennek bizonyítékaként fogsz fel. Ez a függőség-hagyomány olyan erős, hogy még az alkoholfüggőséggel küzdő sikeres vállalkozók is totálisan azonosulnak vele. Mintha ketté lennének vágva.
Amikor csak és kizárólag kudarcként éled meg a megcsúszást, egy újabb életerő-darabkát vágsz ki magadból, és elveszed annak az esélyét, hogy gyengítés helyett erősítsd magadat. Ha ez sorozatosan történik és ismétlődik, a veszteség csak halmozódni fog.
A környezetedet megerősíted abban, hogy csak veled van a baj
Ha a visszaesést csak kudarcként éled meg, akkor ezt a megélést a környezeted felé is ki fogod sugározni. A megcsúszásod a te ügyed, és nem helyes érte a családodat hibáztatni. De ettől teljesen függetlenül: ha csak kudarcként tudsz ránézni a helyzetre, akkor a társaddal sem tudod átbeszélni, hogy mi történt, nem tudsz tőle segítséget kérni és nem tudsz továbblépni.
Bezárod magad a szégyen körforgásába
A megcsúszás-szégyen-visszaesés örök körforgásában kulcstényező, hogy a megcsúszást kudarcként éljük meg, és a kudarcot követő szégyen vakká tesz téged arra, hogy lekövesd az események, az érzelmek és az elmulasztott lehetőségek láncolatát. Ilyenkor eláraszt a szégyen, és egyfajta fagyott állapotba kerülsz.
Az ivással traumatizálódott a tested és az idegrendszered. Bár lehetséges, hogy egy másik, korábbi trauma miatt ittál vagy fogyasztottál, de – és ez a lényeg – a szégyennel újabb traumát élsz át, ez pedig megerősít és benne tart a szégyenkerékben.
Újraindítod a “mától nem iszom” vesztes játszmáját
Ha a megcsúszásod kudarc volt, akkor nem tudsz belőle tanulni, és akkor ugyanazt fogod csinálni, mint korábban. Elhatározod, hogy márpedig mától nem iszom. A “mától nem iszom” elhatározása önmagában gyakran nem segít, és talán mögötted is van pár száz ilyen mondat, és most már ennek az oka is világos. A “mától nem iszom” mondat valójában a megcsúszás-szégyen-visszaesés körforgásának a része – sokak számára ez a refrén a függőség végtelen dalában.
És most jön a hatodik, a legsúlyosabb probléma.
Életfontos információt veszítesz
Amikor csak személyes kudarcként éled meg a visszaesést vagy a megcsúszást, akkor elvéted az információt, amiből tanulni és építkezni tudsz.
Pont úgy, ahogyan a megszégyenített gyerek sem tud tanulni, mert az idegrendszerét és a figyelmét a szégyene foglalja le. Talán olyan vagy a megcsúszás utáni szégyenteljes időszakban, mint az a gyerek, aki betörte az ablakot, és most szülei haragjától megszégyenülve a sarokban szűköl. Az egyetlen célja a túlélés, és ezt az állapotot az idegrendszered életveszélyes helyzetként fogja azonosítani.
Ilyen állapotban nem lehet tanulni és fejlődni – pedig pontosan itt kellene és lehetne!
A visszaesés és a megcsúszás éppen azért fontos, mert felszínre hozza azt az információt, amivel a következő alkalommal egy hasonló helyzetben már sokkal kisebb eséllyel fogsz megcsúszni. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem fogsz megcsúszni. Hanem azt, hogy valami látható lett, valamit megértettünk, és többet látunk az összképből.
A megcsúszásból kijövő információ megdolgozandó anyag, a kontroll vagy az absztinencia újabb építőköve.
Hogyan dolgozunk a megcsúszással?
- El kell takarítani az útból a szégyen-érzést vagy legalábbis le kell halkítani, engedni kell megjelenni a többi érzelmet is. A szégyent ugyanakkor nem elfojtani kell, mert az érzelmek elfojtása még senkinek nem segített. De nagyon fontos, hogy ne csak a szégyen legyen látható!
- Meg kell érteni, hogy mi okozta a megcsúszást. Sokszor ez jelenti az igazi nehézséget, mert gyakori, hogy valakinek fogalma sincs róla, mi történt. Az események és érzelmek láncolatának visszafejtése, az úton elszórt morzsák begyűjtése kulcsfontosságú.
- A megcsúszás mellék-körülményei is fontosak, ezekre is érdemes odafigyelni. Mit nem vettünk észre? Mit éreztünk egy érzéssel kapcsolatban, ami a megcsúszás-folyamatban akár periférikusan is megjelent?
- Milyen volt maga a megcsúszás-tapasztalat? Mennyi volt benne az élvezet? Mennyi volt benne a szégyen? Mennyi volt benne a traumatikus élményekkel való találkozás? Milyen érzéseket engedtem meg magamnak a megcsúszás idején, amit máskor megtiltok magamnak?
- Konkrét, kézzelfogható stratégiát kell alkotni arra vonatkozóan, hogyan lehet szerfogyasztás nélkül vagy kontrollált fogyasztással keresztülmenni a hasonló helyzeteken.
- Ugyanakkor fontos, hogy ne csak a szerfogyasztásra koncentráljunk, és ne essünk bele a fekete/fehér (na most akkor ivott vagy nem ivott?) leegyszerűsítésbe, mert egy megcsúszás ennél sokkal többről szól.
A megcsúszás nem vereség, nem morális megsemmisülés, hanem a tested és a szíved üzenete arra vonatkozóan, hogy mire van szükséged!
Vélemény, hozzászólás?