Mi a függőség és az addikció? Hogyan kezelhető?

A függőség (addikció) definíció szerint egy káros viselkedés szokássá válását jelenti, melyet a szenvedélybeteg akarata ellenére ismétel. A kémiai és a viselkedéses függőségek kezelésében az addiktológiai és traumainformált megközelítések eredményesek.

A függőség tekinthető puszta betegségnek, amelyet kezelni nem, csak kordában tartani lehet. De a korszerű idegtudományi és lélektani kutatások szerint inkább az ember egy zsákutcába vezető alkalmazkodási kísérletéről van szó. Hátterében a szenvedés, a tehetetlenség, a saját testünktől való elidegenedés és a magány húzódik. Ha így tekintünk rá, a gyógyulás útjai is kirajzolódhatnak.

Függőség fogalma | Függőség dinamikája | Addiktív személyiség | Addikció és a trauma | Addikt életmód | Magány és talajtalanság | Felépülés és önismeret |

Mi az addikció?

Máté Gábor szerint a függőség úgy fogható fel, mint egy rögzült viselkedés, amelyhez káros mivolta ellenére is ragaszkodunk.

Kényszeresen ragaszkodást jelent, amelyet az érintett személy képtelen uralma alá vonni. Az addikt viselkedés időről időre visszatér, de legalábbis fájdalmas sóvárgást okoz, ha a függő ember nem jut hozzá szenvedélye tárgyához. A megvonás ingerlékenységet, szorongást vagy félelmet okoz. Az addikt viselkedés belső automatizmus, amely az akarat ellenére is aktiválódik.

A függőség centrifugális dinamikája

Az addikció lényege, hogy kifelé tolja a személyiséget a saját középpontjából és jelenjéből.

Amikor addikt vagy, nem tudsz magadra figyelni, nem tudsz magaddal lenni. Gyengébben érzékeled a testedet. Lehetetlenné válik az intimitás megtapasztalása, és a legtöbb ember a hétköznapi tevékenységekre sem tud koncentráltan fókuszálni. Ehhez nem kell alkoholistának lenni vagy szerencsejáték-függőséggel küzdeni vagy a Xanax csapdájába esni: a vásárlásmánia, a nikotinéhség vagy a játékfüggőség ugyanezt csinálja.

Bárki megfigyelheti magán, mi történik, amikor elkapja a sóvárgás. Nem érzékeli az éhséget, a szomjúságot; sokan nem veszik észre, hogy fáznak vagy fáj valamilyük. A gondolkodás beszűkül, az ember elveszíti a kapcsolatot a saját akaratával és cselekvéseit képtelen tudatos kontroll alatt tartani.

Nem az a lényeg, hogy hol vagy, hanem hogy hol nem vagy. Nem belül, hanem kívül: a saját belső centrum helyett a személyiség szer körüli pályára állt.

Ebben a gravitációs mezőben már nem a személyiség igazi szükségletei uralkodnak. A hétköznapi szavak pontosan megragadják, mi történik: elkapja a gépszíj, rácsúszik, beszippantja, beleesik, visszaesik – minden kifejezésben ott rejlik az ember tehetetlensége és az addikció sodró ereje. A függőség önmagát hajtja, nem igényel semmilyen erőforrást vagy külső megerősítést.

Mi hozza létre ezt a működésmódot?

Az addiktív személyiség mítosza

Tisztázzuk először, hogy mi nem hozza létre.

Elterjedt a függőséggel küzdő embert addiktív személyiségnek bélyegezni. Addikív személyiségnek akkor tekintenek valakit, ha genetikai hajlama van viselkedéses és kémiai addikciók kialakítására.

Ez félrevezető: az addiktológia bizonyította, hogy az addikció kialakulásában genetikai faktorok is szerepet játszanak, de az, hogy ezek milyen mértékben jutnak érvényre, számtalan más, sokkal fontosabb tényező függvénye. Továbbá: nincs olyan, hogy függőségért felelős gén vagy genetikai felépítés.

Az addiktív személyiség fogalma azt sejteti, hogy minden függőséggel küzdő ember ugyanolyan. Ez nem igaz: mindenki másképpen és más mértékben válik kiszolgáltatottá egy szernek, és mindenki másképpen tud megküzdeni vele. Vannak hasonlóságok, de a különbségek sokkal fontosabbak.

Az addikciók hátterében döntően olyan élettörténeti és társadalmi események állnak, amelyek megakasztják az embert saját fejlődésében és közösséghez tartozásában. És ezek az egyéni lélektani tényezők módosíthatók, befolyásolhatók. Sokkal fontosabb ezekre összpontosítani, mint valakit egyszerűen addiktív személyiségként megbélyegezni. Nézzük most meg ezeket a tényezőket.

Családi tudáscsomag

Segíts szerettednek, hogy önként – saját akaratából – a felépülés útjára lépjen. A kurzus képessé tesz rá, hogy kérlelés és fenyegetőzés helyett hatékonyan változtasd meg a viselkedésed, és hozzátartozód belássa, hogy változnia kell.

Megnézem a részleteket

Indoklásmentes pénzvisszafizetési garanciával

Az addikció és a trauma

A szenvedélybetegség tudománya hatalmasat lépett előre az utóbbi évtizedekben: Máté Gábor, Bessel Van der Kolk, Peter A. Levine és Bruce K. Alexander egyetértenek abban, hogy az addikció mögött olyan élmény húzódik, amely alapjaiban rengette meg a függővé vált ember biztonságérzetét, világba vetett bizalmát és emberi kapcsolatait.

Az addikció mögött a szenvedés, a trauma és a magány rejtőzik.

Ez lehet egy baleset vagy egy szeretett személy elveszítése. Tehát lehet valamilyen súlyos, egyszeri tragédia. De elég az is, ha valaki gyermek- és fiatalkorában nem tapasztalta meg az érzelmi ráhangolódás elemi élményét: ez azt jelenti, hogy a szülei nem csak szerették és gondoskodtak róla, hanem napról napra érzelmi szinkronban voltak vele, és képesek voltak számára mély megnyugvást és az együttlét igazi élményét adni. Ennek hiányát nevezzük fejlődési traumának.

A trauma ellen az idegrendszer védekezik: elválasztja a személyt a belső tapasztalataitól. Erre a személyiségnek azért van szüksége, mert ezek a tapasztalatok fájdalmasak és megterhelők voltak, és a túlélés érdekében meg kellett szabadulni tőlük. De az idegrendszer ilyenkor nem csak a konkrét traumatikus tapasztalatokat választja le, hanem tompítja az érzelmi tapasztalás teljes rendszerét is. Ez különösen gyakran történik a fejlődési trauma áldozatai esetében.

Ezen a ponton kapcsolhat be az addikció:

1. A saját testétől és saját érzelmeitől elválasztott embernek drogra lehet szüksége ahhoz, hogy tovább tompítsa a fájdalmat és ezzel rásegítsen a trauma által bekapcsolt idegrendszeri folyamatra, az érzelmek tompítására. Ilyenkor az ivás vagy a drogozás lehet a védekező rendszer része is. A szenvedélybetegség ebben az esetben ugyanolyan pusztító, mint máskor, de értelmes funkciója van a személy számára.
2. Mivel a traumatizált ember kiesett a világból, és nem tartja meg semmi sem, a drog adhat stabilitást és menedéket is. Az addikt ember úgy érzi, hogy senkihez nincs igazán közel, de a kábítószer biztonságot ad, még akkor is, ha közben megöli.
3. A függőség megismétli a traumában átélt tehetetlenséget is. Ahogyan az ember tehetetlennek élte meg önmagát a trauma idején, tehetetlennek éli meg magát az addikciójával szemben is. A trauma leterített és kirabolt, a függőség pedig elsodor. A két tapasztalatban sok hasonlóság van. Sőt, a szerekhez kapcsolt addikciók konkrét fizikai traumát okoznak minden esetben, hiszen addikt állapotban mérgező vegyületek kerülnek a szervezetbe.

Talajtalanság és magány

Az addikció mögött gyakran a traumának egy különleges formája áll: a magány. Az ember érzelmi élete csak másokkal közösségben teljesedhet ki. Az intimitás, a szerelem, a barátság, a családi tűzhely és a közösséghez tartozás elemi szükséglete mindenkinek. Aki nem kap bizalmas emberi közelséget napról napra, folyamatosan szenved, még akkor is, ha már annyira megszokta ezt az állapotot, hogy fel sem tűnik neki.

Magányhoz vezethet az is, ha a hétköznapok rohanásában csak a munkára figyelünk, miközben elhanyagoljuk emberi kapcsolatainkat. A rohanás és az egzisztenciális biztonság miatti állandó szorongás elgyengíti az emberek közötti kötelékeket, és így sokszor olyan pótszerekben keresünk és találunk menedéket, amelyek függővé tesznek: a szépségmánia, a kényszeres testedzés, az evésmánia és bármely más függőség gyakrabban csap le azokra, akik nélkülözik a szoros emberi közösséget.

Az addikt élet tragédiája

Foglaljuk össze az eddigieket:

• a függőség tompítja az érzelmek átélésének képességét;
• traumatizálja a személyt;
• elszigeteli más emberektől;
• az érzelmi stabilitás centrumába és az emberi kapcsolatok helyére furakodik.

A trauma függőséghez vezet, és a függőség maga is traumát okoz, amely újra bekapcsolja az addikciót. Az addikt élet így mókuskerékbe zárva él. Az addikció egyre mélyebbre ássa a trauma által kivájt vermet. Minél mélyebb a verem, az ember annál kevésé látja önmagát és másokat, és egy teljesebb élet lehetőségét.

Az emberi létezés értelme, hogy megismerjük önmagunkat és közösségben éljünk másokkal: hogy szeressünk, szeretkezzünk, neveljünk, tanuljunk, öleljünk. A függőség ezeket kivétel nélkül elrabolja, és a létezés minden valamirevaló pillanata helyére egy üveg sört tol.

Függőség és önismeret

Az addikciókat nem ördögi szerek, hanem kielégítetlen emberi szükségletek okozzák. Ezért van az, hogy az erős érzelmek gyakran aktiválják a sóvárgást. A félelem, a remény, a vágy, a szeretet, a gyűlölet, és gyakran az unalom, ami nem más, mint a magunkra vonatkozó alapvető érzelem, ha nem tölti ki semmi sem. Minél erősebb egy érzés, annál erősebb lehet a sóvárgás.

És bármilyen mély érzés villan fel, patkánycsapdaként csattan rá az addikció vasa. A függőség az érzelmek parazitája. És éppen ez ad reményt annak, aki szabadulni akar a függőség fogságából.

A gyógyulás kulcsa az, ha ezekre az alapvető igényekre és érzelmekre kezd el odafigyelni a függő ember. Ritkán sikerül leszokni úgy, ha az ember az akaraterejét erőltetve újra és újra elhatározza, hogy holnaptól márpedig új életet kezd. Az igazi változást az hozza el, ha az érintett elindul az önismeret útján, és érzelemgazdag emberi kapcsolatokat épít maga köré.

Számtalan úton el lehet indulni. Íme néhány lehetőség:

• A viselkedésterápiás megközelítések rengeteget segíthetnek a tudatos, jól funkcionáló függőknek. Számtalan kreatív lehetőséget dolgoztak ki az addikció kontrollálására, az agy addikt reflexeinek újraszabályozására. Nem az akaraterőt célozzák, inkább segítenek abban, hogy az addikt ember eredményesen hekkelje meg a saját agyát. Remek példa erre Prochaska, Norcross és DiClemente Valódi újrakezdés című könyve.
• Az Anonim Alkoholista csoportok világszerte rengeteg embernek segítettek abban, hogy menedzseljék alkoholizmusukat. Az AA nem ígéri, hogy meggyógyít, de azt igen, hogy befogadó közösséget ad, és akár életed végéig segít kontroll alatt tartani a függőségedeet. Anonim csoportok számtalan függőségre szerveződnek itthon is, és a kisebb településeken is elérhetők.
• Aztán itt van a hagyományos pszichoterápia. Klasszikus formája a beszélgetős terápia, amelyben fotelbe telepedve biztonságban tudsz beszélgetni és gondolkodni magadról. A pszichoterápia hatalmas utazás saját magadba, és segíthet abban, hogy értsd, miért iszol, cigizel, drogozol.
• A testorientált terápiák ma még kevéssé ismert iskolái Magyarországon is elérhetők. Az addikciót a trauma okozza, a trauma pedig az idegrendszert és a testet bénítja meg. A testorientált terápiák éppen ezen a ponton hatásosak. Itt ugyanis nem csak arra van lehetőséged, hogy megértsd a benned lévő addikt késztetéseket, hanem arra is, hogy ezeket konkrét testi folyamatok révén fellazítsd. Ha megismerkednél ezekkel az eljárásokkal, nézz körül a Magyar Szomato-pszichoterápiás Intézet weboldalán.
• Közösséghez tartozás. A függőség elleni egyik legjobb gyógyszer abban van, ha valaki szorosan bekapcsolódik helyi közösségének életébe: ez lehet a helyi sportkör, a helyi gyülekezet vagy egy baráti társaság, akár egy jógaklub. Minél több emberi kapcsolat épül valaki körül, annál kevésbé lesz szüksége pótszerekre.

Bármelyiket is választod, jó lesz. Nem azért lesz jó, mert azonnal megtalálod a jó megoldást. Mindenkinek más út fog segíteni. A legtöbb, amit tehetsz, hogy kiválasztod valamelyiket, belevágsz, és meglátod, mire jutsz vele. A lényeg, hogy ha az egyiket eredménytelennek érzed, ne ragadj bele évekre, hanem próbáld ki a következőt. Tartsd mozgásban magad, és érezd, hogy hónapról hónapra kijjebb vagy a veremből.

A traumádért és a függőségedért nem te vagy felelős, és soha egy percig se szégyenkezz miatta. De te vagy az, aki a legtöbbet teheted a gyógyulásodért.

Mi a mértékletesség?

Magyarázat + eszközök

A mértéktartó ivás kézikönyve – töltsd le most ingyen!

A mértéktartó ivás sok alkoholfüggő ember számára lehet megoldás. Nem mindenkinek működik, de sokaknak igen. Olvasd el, ismerd meg, és döntsd el, hogy segítség-e ez számodra.