Az addiktológia a függőségekkel és a felépüléssel foglalkozó orvosi szakterület. Legfontosabb területei Magyarországon az alkoholfogyasztással, a drogfogyasztással és a dohányzással foglalkoznak, mivel ezek érintik a legtöbb embert.

Az addiktológus szakorvos, aki orvosi diplomával és szakirányú végzettséggel rendelkezik.

Az addiktológiai konzultáns szakirányú képzettséggel rendelkező tanácsadó szakember. Segítséget és támogatást tud adni a függőség kezelésének konkrét lépéseiben. Végzettségét a Semmelweis Egyetemen, a Debreceni Egyetemen vagy a Pécsi Tudományegyetemen szerezte. A képzésekről itt olvashatsz.

Az adatbázisba bárki regisztrálhat. Új szolgáltatást itt lehet beküldeni.

Az addiktológia mint szakterület, és az addiktológus mint szakember feladata, hogy segítsen neked megismerni és legyőzni függőségedet, és újra teljes, örömteli életet élni anélkül, hogy ehhez alkoholra vagy más szerre lenne szükséged. Az együttműködés fókuszában a jövőd alakítása, a leszokás konkrét lépései, a mértékletesség vagy a szermentesség kialakítása és a sóvárgás csökkentését vagy megszüntetését célzó technikák megtanítása áll. Milyen a korszerű addiktológia? Milyen addiktológusokat érdemes elkerülni? És milyen az igazán jó szakember?

Az addiktológia jelentése és mibenléte

Az addiktológia a függőségekkel foglalkozó különleges orvosi szakterület, amely ezer szállal kapcsolódik a pszichológiához, a pszichiátriához, az életvezetés tudományához és a szokások formálásának mesterségéhez. Összetett és egyedülálló tudásterület, mert a függőséget bár hagyományosan betegségnek tekintjük, megannyi vonása van, amely nem orvosi eszközöket és tudást igényel.

Szégyen- és identitásmunka

A korszerű addiktológia legnagyobb erénye a tapintat és az empátia, amellyel a segítséget kérő ember felé fordul. Ugyanis talán egyetlen betegséget sem ismerünk, amely ilyen súlyos előítéletekkel és megszégyenítéssel fenyegetné az érintetteket. Ha függőséggel küzdesz, ezernyi vád szakadhat rád: önző vagy, csak magadra gondolsz, az élvezeteket hajhászod és megbízhatatlan vagy.

Ezek az előítéletek belülről is emészthetnek téged akkor is, ha egyébként, racionális fejjel magad is tudod, hogy nem igazak. Mégis mélyre hatolnak, ezért a függő ember önváddal és önmarcangolással éli napjait, és elítéli magát.

A függőséget az önvád táplálja. És a függőségből való felépüléshez önmagad ítéletmentes elfogadásán keresztül vezet az út. Ez az, amit az addiktológiának első lépésben adnia kell számodra.

Függőként fontos tudnod, hogy nem egy vesztes alkoholista vagy egy nyomorult függő vagy, hanem egész és teljes ember, aki jottányival sem értéktelenebb másoknál. Jogod van a saját érzéseidhez, jogod van szarul lenni, jogod van hozzá, hogy alkohollal enyhítsd a fájdalmadat. De például nincs jogod ezzel megkeseríteni mások életét. És jogod van ahhoz is, hogy elindulj a felépülés útján, és segítséget kérj.

Hozzátartozóként te is szégyent élhetsz át, és talán így is azzal vádolod magad, hogy a társad miattad iszik. Fontos tisztában lenned azzal, hogy neked ebben nincs felelősséged, mert bármilyen hibát is követtél el, a másik szabad döntése az, hogy iszik vagy szerencsejátékozik. Te ezért nem vagy felelős, nem kötelességed elviselni ezt a helyzetet, nem kell örökké megmentened, és bátran meghúzhatod a saját határaidat. Neked is jogod van a saját igényeidhez, és ahhoz is, hogy támogasd a társad abban, hogy segítséget kérjen.

Akár függőként, akár hozzátartozóként az egyik legfontosabb, amit meg kell érteni, hogy a szégyen és az önvád enyhítése fontos mérföldkő a függőségből való felépülés útján. Az addiktológia ezen az úton támogat téged.

Trauma-gyógyítás és érzelemszabályozás

Ma már közhely, és az addiktológia tudománya is pontosan tisztában van vele, hogy a függőség nem élvezetkeresés és nem önzés. A függőség mögött fájdalmas események és érzelmek rejtőznek, és az alkohol vagy a kábítószer abban segít, hogy ez a fájdalom elviselhető legyen.

Az addiktológia feladata, hogy segítsen megfejteni, hogy milyen fájdalom, történés vagy trauma lehet a szerfogyasztás forrása, és segítsen abban, hogy ez a fájdalom alkohol és más szer nélkül is elviselhető, majd enyhíthető legyen.

A függőségből való kilábaláshoz gyakorta elengedhetetlen, hogy képesek legyünk elfogadni és átélni fájdalmas érzelmeinket, majd megtanuljuk szabályozni, irányítani őket.

Az addiktológia egyik legfontosabb feladata az, hogy segítsen intim viszonyt kialakítani a függőséggel küzdő ember és érzelmei között. Ez teszi lehetővé, hogy az érzelmi hullámzások ne a szerfogyasztásban csapódjanak le, hanem az életnek lendületet adó és az életet forgásban tartó eleven erőkként működjenek.

Életmódváltás és szokásformálás

A felépülés életmódváltást is jelent: annak megtanulását, hogyan tud valaki alkohol vagy kábítószer nélkül teljes életet élni és létezni emberi kapcsolataiban. Az életmódváltás a legtöbb ember számára akkor sikeres, ha nem egyik napról a másikra kezd új életet, hanem fokozatosan, lépésről lépésre válik képessé új szokások beépítésére és ezek stabilizálására. Az addiktológia egyik legnagyobb kihívása az, hogy ebben megfelelő támogatást adjon.

Kevesen tudatosítják magukban, hogy a szokások formálják az ébren töltött idő közel 90%-át, ezért kritikus, hogy valaki ezen a téren fejlődni tudjon.

A szokások határozzák meg, hogyan alszunk és étkezünk, mennyit mozgunk, hogyan törődünk gyermekeinkkel, miként dolgozunk és barátkozunk. És a függőség sem más, mint szokássá kövült érzelem-feldolgozási stratégia, amelyet tudatos munkával meg lehet változtatni.

A szokásokkal végzett munka lehetővé teszi, hogy az ember ne kiszolgáltatottan álljon függőségeivel szemben, képes legyen elvenni a sóvárgás erejét, és fokozatosan megtanulja élvezni a szermentes életet. A szokásformálás jelenti azt a stabil alapot, ami akkor is megtart a felépülés útján, ha megcsúsztál vagy elveszítetted a lelkesedésed.

Közösség, család, társasági élet

A függőség nem csak az egyén betegsége és problémája, hanem az őt körülfogó szűkebb és tágabb közösségé is. Ezért az addiktológia figyelmet fordít arra is, hogy támogassa a felépülésben lévő embert emberi kapcsolatai helyreállításában és kiterjesztésében is.

A család érintettsége sokszoros lehet: a függőség mögött gyakran olyan gyermekkor húzódik meg, amelyben a függő ember nem kapott minőségi törődést és odafordulást. Lehetséges, hogy gyermekként bántalmazták vagy elhanyagolták, de az szinte bizonyos, hogy szülei nem tudtak számára stabil érzelmi hátteret adni, amelyben azt érezhette volna, hogy értékes és szeretetre méltó lény.

Gyakori, hogy valaki függőként nem tudja felidézni, hogy mit nem kapott meg gyermekkorában, elsőre úgy emlékezik vissza, hogy „jó gyermekkora volt”, és csak a terápia egy későbbi szakaszában tudatosul benne, hogy mi maradt ki az életéből, családjából.

A felnőtt függő ember családjának viszonyulása a függőséghez ugyancsak kulcskérdés. Sokszor a család belső dinamikája is táplálja az alkoholfüggőséget vagy a szerfogyasztás más formáját. Ez ugyanakkor lehetőséget is jelent: ha a családtagok tudatosan változtatnak a viselkedésükön, és szeretetteljesen támogatják hozzátartozójukat, képesek lehetnek elérni, hogy ő önként, saját akaratából segítséget kérjen.

Edukáció és tudatos szerhasználat

Az addiktológia egyik legfontosabb célja, hogy a függőséggel küzdő ember szermentesen (absztinens módon) vagy mértéktartó szerhasználattal képessé váljon arra, hogy teljes életet éljen, mély emberi kapcsolatokat alakítson ki, és magány helyett közösség legyen az osztályrésze

Minden ember esetében egyedi döntést igényel, hogy az absztinenciát vagy a mértékletességet határozzuk meg célként. Többnyire a legjobb célkitűzés az, amely mellett az érintett ember el tud köteleződni, és hajlandó érte kitartóan dolgozni. Van olyan eset, amikor valakinek csak az absztinencia működik, és van olyan, aki képes idővel megtanulni a mértékletességet is. Ez egyénileg és életkoronként is változó lehet.

Mindkét esetben fontos az, hogy a felépülést ne egy fekete-fehér, mindent vagy semmit típusú játszmaként fogjuk fel, és ne csak a szerhasználat változására összpontosítsunk, hanem az érintett ember teljes életét figyelembe kell venni. Ennek alapján lehet eldönteni azt is, hogy kinek vagy szüksége bentlakásos ellátásra, és kinek elegendő az ambuláns szolgáltatás.

Az addiktológia rugalmassága

Az addiktológia élesen különbözik más orvosi szakirányoktól. Leginkább a pszichiátriához áll közel abban a tekintetben, hogy bár orvosi és gyógyszeres eszközök is rendelkezésére állnak, sokszor nem ezeknek az eszközöknek az alkalmazása jelenti a gyógyulás kulcsát.

Az addiktológusok sokféle megközelítéssel rendelkeznek, és sokszor egymással sem értenek egyet. Van, aki úgy véli, hogy az anonim közösségekbe való bekapcsolódás a legfontosabb, mások a gyógyszeres terápiát részesítik előnyben, és vannak olyanok is, akik a beszélgetős terápiák mellett köteleződnek el. Ez a sokféleség természetes és értékes része az addiktológiának. A következő fejezetben megnézzük, hogy milyen addiktológusok vannak, és hogyan érdemes segítőt keresni.

Milyen a jó addiktológus?

Sokféle addiktológus van. De vannak olyanok, amelyeket érdemes elkerülni:

• A leggyakoribb a „vegye be ezt a gyógyszert és próbáljon kevesebbet inni” típusú addiktológus, aki még azt is hozzáteszi, hogy „ha gondja van jöjjön vissza, és megnézzük mit tudunk változtatni a gyógyszereken”. Ő nem fog az életedről kérdezni, és nem fog időt szánni rá, hogy meghallgasson. Ugyanakkor lehetséges, hogy meglévő függőségedet még egy gyógyszer-addikcióval is tetézi.
• A másik leginkább elterjedt típust nevezhetjük katonás addiktológusnak. Ő a függőségedet morális bukásnak tekinti, és egyetlen célja, hogy segítsen neked felismerni, hogy gyenge és bűnös lény vagy, akinek ideje jó útra térnie. Kifejezetten akkor érzi jól magát, ha megcsúszol vagy visszaesel, mert ez ad neki lehetőséget arra, hogy magát még okosabbnak lássa, és igazolva lássa elméletét, miszerint egy bukott ember vagy. Az igazság az, hogy ő sokszor ellendrukker.
• A harmadik típus a „neked is úgy kell leszoknod, ahogyan én szoktam le” addiktológus. Ő is függő volt, leszokott, majd kitanulta a szakmát. De ahelyett, hogy arra koncentrálna, hogy te miben vagy erős és hogyan tudsz te magad fogást találni a függőségeden, azt erőlteti rád, amit és ahogyan ő csinált. A gond ezzel az, hogy mindenki másképpen tud leszokni, de ő ezt nem veszi figyelembe.

Most nézzük meg, hogy milyenek azok az addiktológusok, akik a legtöbb embernek képesek segítenni. Szerencsére Magyarországon belőlük is szép számmal akad.

Az addiktológus eszköztára

Az együttérző kíváncsiság

Máté Gábor együttérző kíváncsiságnak nevezi azt a képességet, ami az addiktológus legfontosabb eszköze, és minden segítő kapcsolat alapja. Azt jelenti, hogy az addiktológusnak képesnek kell lennie arra, hogy ítélkezéstől mentesen figyeljen rád, meghallgasson téged, és javaslatok, ötletek és gyógyszerek helyett elsősorban veled legyen abban a nehézségben, amivel megkerested őt.

Az ilyen figyelemnek két kulcsa van.

• Az első a természetes kíváncsiság. Mert csak a kíváncsiság teszi képessé őt arra, hogy veled közösen megtalálja a függőségedből kivezető utat. Ez az út ugyanis nem a gyógyszerekben és a módszerekben, hanem benned van elrejtve. Ha kíváncsian tud figyelni és kérdezni, neked is segít abban, hogy önmagadat ne egy rakás szerencsétlenségként, hanem a lehetőségeid forrásaként tekintsd, és megtaláld azt, ami segíteni fog neked.
• A másik kulcs az ítéletmentesség: az addiktológusnak értenie kell, hogy a függőséged nem jellemgyengeség és nem bűn. Sőt, értenie kell, hogy a függőséged mélyén talán önmagad megítélése és elítélése áll. Azzal tud segíteni neked a legtöbbet, ha ő maga nem ítél meg, és téged is megtanít arra, hogy ítéletek nélkül, bizalommal és szeretettel fordulj önmagad felé.

Óvatosság a gyógyszerekkel

A gyógyszeres terápiák csak és kizárólag terápiával együtt hatásosak, de sajnos sok addiktológus leragad a gyógyszereknél. Ez nem teljesen az ő hibájuk: a hazai egészségügyi rendszerben kevés az orvos, és kevés az idő, amit rád tudnak szánni, ezért a rohanásban sokszor ez tűnik számukra az egyetlen lehetséges megoldásnak, amitől ő is úgy érzi, hogy valamit mégiscsak csinált, mert legalább felírt egy gyógyszert.

Ezzel szemben az okos addiktológus a gyógyszerezést csak utolsó lehetőségként tartja fenn, és akkor is csak kiegészítő eszközként tekint rá, továbbá nagyon figyel arra, hogy ez átmeneti mankó legyen a számodra. Ha ugyanis nem ezt teszi, akkor komoly esélye van annak, hogy csak tüneti kezelést kapsz, miközben megnövekednek az esélyeid arra, hogy gyógyszerfüggőként is pályára állj. Ebben az esetben a nők különösen veszélyeztetettek, mert az orvosok az ő számukra nagyobb eséllyel írnak fel gyógyszereket.

A te célod van a fókuszban

Az addiktológus rendőrszerepbe kerülhet, ha ő akarja meghatározni azt, hogy mi az együttműködésetek célja. Sajnos sok addiktológus egyedül célként a teljes és végleges absztinenciát hajlandó csak elfogadni, sőt olyanok is vannak, akik csak akkor fogadnak, ha már absztinens vagy egy ideje.

Ennek a megközelítésnek a problémája kettős.

• Az absztinencia-követelemény miatt sokan nem kérnek segítséget, ugyanis itt azt várják el, hogy voltaképpen gyógyult, tünetmentes állapotban menjen az ember orvoshoz. Aki így segít, az sokszor egyáltalán nem segít.
• A másik probléma, hogy ha az addiktológus határozza meg a célt, és nem te, akkor nem tud kialakulni a segítő kapcsolat alapja: a bizalommal teljes partneri viszony. Az addiktológus itt ellenőr, aki azon igyekszik, hogy rajtakapja kliensét a bukáson.

Ezzel szemben egy jó addiktológus megkérdezi, hogy te mit szeretnél elérni és hogyan szeretnél dolgozni a függőségeddel, és az általad választott cél elérésében támogat. Ez lehet a végleges vagy az átmeneti absztinencia és lehet a mértékletesség megtanulása is. Ha ez utóbbit választod, akkor neki képesnek kell lennie arra, hogy a mértékletesség módszerét megtanítsa neked és segítsen kideríteni, hogy ez az út járható-e számodra.

A közösség mint opció

A közösség csodálatos gyógyszer a függőséggel való megküzdés során, de nem mindenkinek fog segíteni. Az addiktológus rosszul teszi, ha erőlteti vagy tiltja a közösségbe járást.

Ezzel kapcsolatban szerintem két dolga van:

• Próbáljon meggyőzni téged arról, hogy egyszer próbáld ki, milyen érzés neked, ha elmész egy anonim csoportba vagy bármilyen más közösségbe. Akkor is érdemes elmenni, ha ellenérzésed van ezzel kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy sokkal jobb, ha elmész egyszer, és azt mondod, hogy ez nem neked való, mint az, ha elmész 10 év múlva, és fogod a fejed, hogy miért nem ezzel indítottál 10 éve, mert mostanra sokkal előrébb járnál.
• A másik fontos dolga az addiktológusnak, hogy elmondja neked: az anonim csoportok hagyományait és rigolyáit bátran kezeld lazán. Nem kell hinned a felsőbb hatalomban, nem kell bűnösnek tekintened magad, és nem kell elfogadnod minden hittételt, amit ott mondanak. Mert ez pont olyan, mint az egyház: attól, mert valaki hívő katolikus, még lehetnek fenntartásai az egyház viselkedése vagy egyes hittételei kapcsán. Semmire nem megyünk egy fekete-fehér megközelítéssel.

Nem a csak szerhasználat a lényeg

A függőségnek oka és forrása van benned. Ez nem egyszerűen egy rossz szokás. Nem azért iszol vagy drogozol, mert ez a hobbid, hanem azért, mert az életedben szenvedés és nehézségek sora van. Ez azt jelenti, hogy a szerhasználatnak értelmes célja és funkciója van. Az addiktológusnak ezzel is kell foglalkoznia, vagyis egy kicsit pszichológusnak és tanácsadónak is kell lennie.

Egy jó addiktológus pontosan tudja, hogy a lényeg nem a szerben, hanem a szeren kívül van, és akkor tud neked segíteni, ha nem az ivásodra koncentrál, hanem az életedre és a lelkedre. Mert minél inkább segít neked abban, hogy feltárd a függőséged forrását, annál gyorsabban képes leszel arra, hogy kontrollt szerezz önmagad felett, és a függőséged ereje és intenzitása csökkenjen.

A megküzdés egyedi eszköztára

A függőséggel való munka során a jó addiktológus minden kliensének segít abban, hogy sablonmegoldások helyett saját egyedi eszköztárat alakítson ki. Nem mondja mindenkinek azt, hogy ismételgesse magában a „csak a mai nap” mantráját, hanem olyan eszközöket segít találni, amelyek a nap folyamán bármikor gyorsan előhúzhatók és használhatók, és neked működnek.

Szerintem lenyűgöző, hogy milyen sok módszer áll a rendelkezésünkre csak abban, hogy a sóvárgással el lehessen bánni. A jó addiktológusnak ismernie kell ezt az eszköztárat. De ami ennél is fontosabb, segítenie kell saját kliensét abban, hogy meg tudja találni és el tudja dönteni, hogy az ő számára melyik eszköz működik igazán jól.

Az addiktológus partner, és nem rendőr

Orvosként sokan nem értik, hogy csak akkor tudnak segíteni a hozzájuk forduló embernek, ha magukat egy cseppet sem tekintik okosabbnak nála. Ez akkor is igaz, ha az alkoholfüggő kliens iskolázatlan és szegénységben él.

Mert fentről lefelé segíteni nem lehet. Segíteni csak kölcsönösségben lehet, ahogyan mély kíváncsiság és együttérzés is csak egyenlő helyzetekben lehetséges. A szégyent, ami a hozzá forduló embert emészti fel, csak kölcsönösségben lehet gyógyítani.

Az addiktológiai szolgáltatások a legtöbb esetben szakmaközi együttműködést igényelnek, ezért pszichológusok, addiktológiai konzultánsok, szociális munkások, gyógypedagógusok, mentálhigiéniés szakemberek, családterapueuták és más szakmák képviselői is részt vesznek az addiktológiai szolgáltatásokban. Az addiktológiai ellátások rendkívül eredményes és nélkülözhetetlen pillérét az önsegítő csoportok adják.