Ha függőséggel küzdő embereknek szeretnél segíteni, a legjobb út a szakszerű tudás megszerzéséhez, ha addiktológiai konzultáns képzésen szerzel végzettséget. Ebben az írásban összefoglalom, hol találsz ilyen képzéseket, illetve beszámolok saját tapasztalataimról is.

Mire jogosít az addiktológiai konzultáns képzés?

Az addiktológiai konzultáns képzés szakirányú továbbképzés, vagyis előzetes végzettséghez kötött képzés. A belépés előfeltétele a felsőfokú végzettség az orvos- és egészségtudomány, a bölcsészettudomány, a társadalomtudomány, a jogi és igazgatási tudományok, a művészet, a pedagógusképzés, a sporttudomány, a nemzetvédelmi és katonai tudományok vagy hitéleti tudományok terén.

A képzési idő jelenleg bármely felsőoktatási intézményben 3 szemeszter. A végzettséggel a hazai szociális, egészségügyi és családügyi ellátórendszerben vállalhatsz munkát vagy akár – a létező joggyakorlat szerint – saját, önálló praxist is létrehozhatsz magadnak.

2023-ban én 265 ezer Forintot fizettem szemeszterenként, de azóta emelkedett az ár, 2024-ben már 300.000 Forintba kerül egy szemeszter elvégzése.

Mit tanítanak a képzésen?

A képzés célja, hogy képessé tegyen rá, hogy függőséggel küzdő embereknek nyújts kézzelfogható, konkrét segítséget a felépülésük során. A tevékenység nagyban hasonlít a pszichológus munkájához, hiszen kétszemélyes helyzetekben kell jelen lenned és figyelned a másik emberre, és számára kézzelfogható tanácsokat adnod ahhoz, hogyan szerezzen kontrollt a szerhasználata felett, hogyan kezelje sóvárgását, mit tegyen, ha megcsúszik vagy visszaesik, és hogyan alakítsa úgy az életét, hogy a visszaesés veszélye a minimumra csökkenjen.

Ennek megfelelően a képzésen alapvető ismereteket sajátítasz el a függőségről és arról, hogyan tudod a megfelelő segítséget megadni a kliensednek. Én a Semmelweis Egyetem képzését végeztem el, ott a hangsúly az elméleti ismeretek megszerzésén, a kompetencia-határok felismerésén volt, de nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy elsajátítsuk a konzultáció alapjait.

Mindhárom szemeszter során részt vettünk gyakorlaton is, ahol az ellátórendszer három különböző szintjét ismertük meg: (alacsonyküszöbű ellátás, egészségügyi ellátás, rehabilitációs és szociális ellátás)

Hol folynak képzések?

Jelenleg négy felsőoktatási intézményben találsz addiktológiai konzultáns képzést:

• a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán;
• a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán;
• a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán;
• a Gál Ferenc Egyetem Egészség- és Szociális Tudományi Karán;

A pécsi képzés hivatalos neve Reflektív addiktológiai szociális segítés szakirányú továbbképzési szak, de tudomásom szerint a képzés a Semmelweis Egyetem és a Debreceni Egyetem képzésével azonos végzettséget jelent, és ugyanarra a tevékenységre jogosít fel. A Gál Ferenc Egyetem képzése 2024-ben indult el, nem tudok róla semmit sem.

Saját tapasztalataim: Semmelweis Egyetem

2023 nyarán szereztem meg a diplomámat a Semmelweis Egyetem képzésén, erről tudom megírni a saját tapasztalataimat.

A képzés szervezettsége

Ami fontos, és talán nem evidens mindenhol, hogy szerintem a képzés teljesen korrekt volt: időben megkaptuk az órarendet, az oktatók 95%-ban pontosan megjelentek az órákon, nekem az volt a benyomásom, hogy a legtöbben tisztességesen felkészültek.

Lehetett kérdezni, válaszoltak normálisan, és ami ugyanilyen fontos, hogy alapvetően egy tisztességes, támogató hozzáállást tapasztaltam minden oktató részéről. A vizsgák is tisztességesek voltak, egyszer sem volt olyan érzésem, hogy szivatnának vagy el akarnának kaszálni. Ugyanezt éreztem a gyakorlatok során is.

Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert sajnos nem evidens ez ma Magyarországon. Sokszor hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy olyan képzésre járnak, ahol lekezelően bánnak velük, nem tartják meg az órákat, és olyan is van, amikor még csak nem is jelzi az oktató az akár több órát utazó diákoknak (akinek mellesleg munkája és két gyereke is lehet), hogy nem lesz óra. Na, ez nálunk nem volt, és ezt nagyon értékeltem.

A képzés súlypontjai

Nálunk az oktatásnak talán három súlypontja volt: az első a függőségről szóló tudásanyag megismertetése (a függőség mibenléte, típusai, viselkedéses és kémiai függőségek, addiktológiai alapismeretek), a második pedig a függőség pszichológiai és családdinamikai megközelítésének áttekintése. Mindkettő iszonyatosan fontos és hasznos, és mindkét téma kapcsán lehetőségünk volt rá, hogy az alapokat tisztességesen megtanuljuk, körbejárjuk.

A harmadik súlypont a hazai ellátórendszer megismerése volt, hiszen a legtöbb konzultáns ebben a rendszerben fog dolgozni a diploma megszerzése után. Ez egyfelől abban jelent meg, hogy az oktatók legtöbbje terepen is dolgozik vagy dolgozott, másfelől abban, hogy a három szemeszter során mindig részt kellett venni gyakorlatokon.

Nekem a kedvenc gyakorlati helyem a Magadért Alapítvány volt, ahol elég szigorúan követték és vezették, hogy kinek mikor kell részt vennie a munkában.

A megszerzett tudás minősége

Ez egy erősen szubjektív dimenzió, de szerintem fontos. Összességében szerintem elég jó minőségű és átfogó tudást kaptunk, tanultunk a klasszikus felfogásról, és több kurzusban is megjelent az ártalomcsökkentés által képviselt személetmód is – többnyire azért érintőlegesen. Nekem nyilván jó lett volna, ha többet tanulunk az ártalomcsökkentő és egyéb alternatív megközelítésekről, de a saját preferenciáimat nem lenne igazságos számon kérni egy egyetemi tanmeneten.

Hiányérzetem egy másik szempontból volt. Nekem az volt a benyomásom, hogy a képzés döntően a miért kérdését igyekezett megválaszolni, és kevésbé foglalkozott a hogyan lehetőségeivel.

Ez alatt azt értem, hogy inkább arról tanultunk, miért lesz valaki függő, és kevesebbet arról, hogyan lehet leszokni, és a leszokásnak, felépülésnek milyen útjai vannak, és ezen az úton hogyan lehet támogatni valakit. Például tanultunk arról, hogy mi okozza a sóvárgást, de keveset arról, hogy mit tehetek a sóvárgásommal. Ugyanígy részletesen tanultunk arról, hogy a családi rendszert hogyan szabályozza a szerhasználat, de kevesebbet arról, hogy mit tehet a hozzátartozó, aki szerfüggővel él együtt. Elsősorban a konkrét, apró fogásokra és technikákra gondolok.

Talán ez lenne az egyetlen olyan dimenzió, amiben én másképpen súlyoztam volna a képzést: több gyakorlati tudásra lenne szükség arról, ami a nemzetközi szakirodalom visszaesés-megelőzésnek és sóvárgás-menedzsmentnek nevez, több konkrét tudás arról, hogy hogyan kell hozzátartozókat támogatni, és több gyakorlat a képzés során arról, hogyan is kell élő emberekkel dolgozni. A képzésnek voltak természetesen ilyen részei, és ezek voltak a legjobbak: ezekből én sokkal többet tennék bele.

Szubjektív élmények

Az addiktológiai konzultáns képzés egésze nekem nagyon pozitív élmény volt. Kaptunk egy átfogó tudást a klasszikus addiktológiáról, miközben megismertük a hazai ellátórendszer szerkezetét és fontosabb szereplőinek némelyikét.

Mindent nem tanultunk és nem is tanulhattunk meg: bármilyen képzés során és után a tanuló saját felelőssége, hogy olvasson, tájékozódjon és tanuljon, illetve elmélyüljön azokban a résztémákban, amelyekre gyakorlati tevékenysége során szüksége lesz.

Talán ennél is fontosabb, hogy a képzés során megláttam és megéreztem valamit az addiktológusi hivatás emberségéből, a másik ember úgy-ahogyan-vagy elfogadásának szükségességéről, esendőségünk és sérülékenységünk elfogadásáról, vagyis arról, amiről ez a mesterség igazában szól. Szerintem ez nem kis dolog, mert sok más emberekkel foglalkozó képzésben, például tudomásom szerint az orvosképzésben, ez sokkal kevésbé jön át.