Az ártalom­csökkentés 10 aranyszabálya

Az ártalomcsökkentés a hagyományos büntető-moralizáló függőségpolitika alternatívája: a függő embert nem morális vesztesnek vagy bűnözőnek látja, hanem áldozatnak tekinti, függőségét részben társadalmi, részben lélektani eredetűnek látja. Célja nem a teljes absztinencia elérése, hanem az egyén védelme és személyes fejlődésének támogatása. Az ártalomcsökkentés gyakorlat, ideológia, és a függők legtöbbje által is támogatott etikai állásfoglalás.

A megközelítés gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, forrását a Nagy Britanniában, Hollandiában és Kanadában kidolgozott modellek jelentik. Gyakorlatai elterjedtek Európa és a világ számos országában. Az eredeti angol kifejezés így hangzik: harm reduction.

Ebben az írásban bemutatjuk az ártalomcsökkentés alapelveit.

Az ártalomcsökkentés 10 alapelve

1. A tudatmódosító szerek használata univerzális emberi adottság

Az emberek mindig is éltek tudatmódosító szerekkel, hogy enyhítsék kínjaikat és kikapcsolhassák tudatukat a jelenből. A tudatmódosítás természetes emberi igény akkor is, ha káros hatásai vannak.

2. A függőség széles skálán mozgó, összetett jelenség

A függőség nem fekete-fehér állapot. Van, aki életében egyszer fogyaszt valamilyen szert, míg mások naponta akár többször is. Ezért minden ember számára olyan segítséget kell nyújtani, ami a számára megfelelő. És vannak olyan személyek, akik nem szorulnak támogatásra, mert ritkán és kontrollált módon használnak szereket.

3. A droghasználat súlyos károkat és halált is okozhat az embereknek

Az ártalomcsökkentő mozgalom tényként ismeri el a tudatmódosító szerek káros hatását. A mozgalom elsődleges célja a függő ember védelme és támogatása, másodlagosan függőségből való kilábalásának segítése.

4. A szerhasználók emberi jogait védelmezni kell

Az ártalomcsökkentő mozgalom az emberi jogok talaján ál. Elsődlegességet élveznek a függők emberi jogai, akkor is, ha ezek útját állják az absztinenciának. Senkit nem szabad akarata ellenére józanságra kényszeríteni.

5. A stigmatizációt és a kriminalizációt el kell utasítani

Az ártalomcsökkentés a társadalmi előítéletekkel és a fogyasztókat büntető drogolitikával szemben foglal állást. Nem bélyegzi meg a függőket, hanem elfogadja őket olyannak, amilyenek éppen az adott élethelyzetükben. Elutasítja a fogyasztás büntetését. A fogyasztókat nem büntetni, hanem támogatni és védelmezni kell.

6. Rá kell mutatni a függőséget okozó traumatikus élettapasztalatokra és társadalmi hatásokra

A függőség mélyebb oka az esetek többségében a személyt ért trauma: bántalmazás, elhanyagolás, szegénységből eredő nélkülözés. Bizonyos társadalmi keretek és feltételek szintén kedveznek a függőségek terjedésének.

7. Együttműködés a függő emberekkel és közösségeikkel

Az ártalomcsökkentő mozgalom olyan szociális és jogalkotási programokat támogat, amelyek a felhasználók számára is elfogadhatók. A mozgalom tagjai maguk is gyakran szerhasználók, akik saját tapasztalataikkal segítik a jogalkotást.

8. A kényszerítő beavatkozások elutasítása

Az ártalomcsökkentő mozgalom szerint elfogadhatatlan a droghasználók bezárása, elkülönítése, büntetése. Erre csak akkor van lehetőség, ha valaki közveszélyes. De a hétköznapi alkoholisták és droghasználók esetében az ilyen eljárás bántalmazásnak tekinthető, nem jelent érdemi segítséget.

9. Tényalapú gyakorlat, tudományos igényesség és önkritika

Az ártalomcsökkentő mozgalom erős szálakkal kötődik a korszerű tudományos kutatásokhoz, és szerteágazó akadémiai kapcsolatokkal rendelkezik. Az ártalomcsökkentés során alkalmazott eljárásokat tesztelik és rendszeresen felülvizsgálják, eredményességüket mérik.

10. Közpolitikai felelősségvállalás

Az ártalomcsökkentés hívei rendszeresen ajánlanak újszerű megoldásokat a kormányok és közintézmények figyelmébe. Ilyen program például a tűcsere kezdeményezés, amely lehetővé teszi a droghasználók körében a fertőzések átadásának megelőzését.

Példák az ártalomcsökkentés gyakorlatához

Az ártalomcsökkentésnek nincs egyszerű és széles körben elfogadott meghatározása. Nem egységes eljárásrendszert jelöl, hanem a fenti megközelítések legtöbbjét magáénak valló etikai alapállást, rehabilitációs felfogást vagy intézményi kezdeményezések sokaságát.

Három példával jól szemléltethető az ártalomcsökkentés széles spektruma:

• Dohányzás. Ártalomcsökkentés az, amikor a dohányos ember belátja, hogy egyelőre képtelen felhagyni szenvedélyével. Ugyanakkor alapos internetes kutatást végez, és úgy dönt, hogy hevítőrudakat vagy elektromos cigarettát használ, mert tudományos tények támasztják alá, hogy ezek – bár korántsem egészségesek – kisebb kárt okoznak, mint a hagyományos cigaretták.
• Droghasználat. Az ártalomcsökkentés eszköztárába tartoznak a klasszikus tűcsere-programok és belövő szobák. Ezek lehetővé teszik, hogy a drogfüggők biztonságos környezetben férjenek hozzá a kábítószerhez, orvosi felügyelet mellett. A tűcsere lehetővé teszi, hogy egy tűt csak egy ember használjon, és ne adjon át fertőzést egy másik személynek. Az ártalomcsökkentés körébe tartozik annak támogatása, hogy egy drogfogyasztó intravénás szerhasználat helyett a fogyasztás más formáira térjen át.
• Alkohol. Sok alkoholfüggő képtelen a teljes absztinenciára. Erre az igényre reagálva több olyan program is elérhető, amely segít a biztonságos alkoholfogyasztás megtanulásában és az ivás közbeni kontroll kialakításában, a mértékletes ivásban.