A társfüggőség (kodependencia vagy kapcsolatfüggőség) a látszólag segítőkész, önzetlen ember életre szóló kálváriája. Ő az, aki mindig enged a másiknak, és képtelen nemet mondani, ha segíteni kell. Akkor is segít, ha nem kérik. Kimenti társát a bajból akkor is, ha a másiknak arra van szüksége, hogy falnak menjen. És nem lép ki a bántalmazó vagy alkohollal átitatott kapcsolatból, mert elemésztené a bűntudat.

Egész életében mások életét éli, és elszalasztja a sajátját. De hogyan ismerhető fel a kodependencia? És hogyan lehet kilépni az ördögi körből?

A társfüggőség jellemzői

A társfüggőre mások és önmaga is gyakran úgy tekintenek, mint a család vagy a közösség segítőkész tagjára: mindig lehet rá számítani; segít, ahol tud, és szinte semmire nem mond nemet. Ha érintett vagy, észreveheted magadon, hogy akármilyen mélyen sóhajtasz egy-egy számodra terhes igénnyel szembesülve, segítesz, kisegítesz, megoldasz és elintézel, amit csak lehet, és rengeteg dolgot lenyelsz.

Talán az egyik legnehezebb dolog számodra, hogy önmagad határait megvédelmezd, és ezért mások igényei átszüremlenek beléd: az ő igényeik, de téged feszítenek. Felelősséget érzel olyan dolgokért, amelyek valójában nem kellene, hogy rád háruljanak. Ez iszonyatosan frusztráló, mert az igazság az, hogy mások viselkedését szinte lehetetlen befolyásolni, kontrollálni. Áldozatnak érzed magad: te mindent megteszel, mindent vállalsz, de a dolgok ennek ellenére sem fordulnak jobbra.

Aki igazán társfüggő, kevésre értékeli magát, nem érzi fontosnak saját igényeit és szükségleteit, és ezekért nem is tud konfliktusokat vállalni. Ha te is így élsz, lemondasz a saját életedről mások javára akkor is, ha erre senki nem kér. És éppen ezért halmozódik benned a harag és a düh – akkor is, ha nem érzed és nem veszed észre. Ebbe bele lehet betegedni, és valóban: a társfüggőség komoly kockázati tényező a krónikus betegségek kialakulásában.

De ennek nem kell örökre így maradnia, és nem kell belebetegedni. A társfüggőségből való kilábalás lehetséges, és egyben fantasztikus kaland.

Csodálatos, amikor átjárja a szívedet az érzés, hogy jogod van a saját létezésedhez, és megérted azt, hogy semmi rossz nincs abban, ha engeded a másikat a saját elcseszett útján járni.

Hogyan lehet kilábalni a társfüggőségből?

A kilábalás senkinek nem megy egyik napról a másikra, és könnyen vissza lehet csúszni.

Ha lapátra teszed az alkoholista férjedet, könnyen belehabarodsz egy másik iszákosba. És ha tőle is megszabadultál, vonzalom ébred benned a harmadik iránt.

Pont úgy, ahogyan az alkoholbetegek vagy a drogfüggők is újra és újra sóvárgást élnek át. Ők az italhoz vonzódnak, te a másik embert innád újra és újra. Ezért a legfontosabb, hogy társfüggőként tisztában legyél a problémáddal, és legalább fejben megértsd, hogy elsősorban magadért kell felelősséget vállalnod, nem pedig mások létezéséért. Ha ezt megérted, máris kifelé mászol a gödörből.

Ha belevágsz a felépülés munkájába, idővel teljesen ki lehet gyógyulni a társfüggőségből, és birtokba veheted a saját életedet.

1. A saját létezésed elveszítése

„Semmi nem olyan fájdalmas, mint elveszíteni önmagunkat azért, mert túlságosan szeretjük a másikat, miközben megfeledkezünk arról, hogy magunk is kivételesek vagyunk.” – Ernest Hamingway

Próbáld feltárni a szükségeleteidet és igényeidet. Ez nehéz lehet, mert egy torzító prizmán keresztül érzékeled őket. A társfüggőség olyan, mint a színtévesztés: a színtévesztő látja a színeket, de nem tudja, hogy melyik szín melyik alakzathoz tartozik és hogyan viszonyul a többi színhez. Veled is ez történik: Sokszor nem érzékeled az igényeidet. Máskor érzékeled őket, de egy olyan szűrőn át, amely eltorzítja, rossznak, erkölcstelennek, érdemtelennek mutatja őket. És ami ennél is rosszabb, mások igényeit a sajátodként éled át, és ezek még jobban eltakarják a te szükségleteidet. De mindennek ellenére a te igényeid és szükségleteid ott vannak a szívedben, és dörömbölnek belül, és addig nem hallgatnak el, amíg nem kezdesz el velük törődni.

A saját igényeid megismerésében rengeteget segíthet a pszichoterápia. De az is sokat segít, ha tudatosan, mindenféle megítélés nélkül elkezdesz odafigyelni saját magadra. Érdemes átvizsgálni az érzéseidet, és minden esetben megkérdezni magadtól, hogy ez a saját érzésed-e vagy valaki másé; a saját igényed, vágyad-e vagy valaki másé. Lépésről lépésre össze tudod majd válogatni a saját igényeidet, és kirajzolódnak a te szükségleteid körvonalai.

2. Az önmagaddal való törődés elhanyagolása

„Az univerzumnak egyetlen sarka van, amelyet jobbá tudsz tenni, ami nem más, mint saját lelked.” – Aldous Huxley

Amikor másokról gondoskodsz kényszeresen, gyengíted magadban azt a képességet, hogy magadhoz kapcsolódj. Ez megfordítva is igaz: ha akár belső indíttatásod ellenére elkezdesz magaddal törődni, az segít abban, hogy jobban érzékeld saját magad. Nem azonnal, de pár hét alatt már érezni fogod a változást.

Bármilyen tevékenység megteszi, ami örömet ad. Lehet ez esti séta, találkozás a barátokkal vagy rokonokkal, egy mozi egyedül vagy csak egy uszodázás. Teljesen mindegy: a lényeg csak annyi, hogy élvezd és rólad szóljon. És ha ezt meg tudod adni magadnak napról napra, hétről hétre, időről időre át fogod élni azt, hogy kapcsolódni tudsz magadhoz, értékesebbnek tudod látni és érzékelni magad, és elkezded apránként erősebben érezni az igényeidet.

Nem csak egyedi, külön tevékenységek lehetnek értékesek, hanem a családon belüli élet formálása is. Nem csak olyan ételt lehet főzni, amit a férjed szeret, és nem csak úgy lehet dekorálni a lakást, ahogyan a feleséged ízlése diktálja. A napok ezernyi apró pillanatában találhatsz olyan részletet, amelyet kedved szerint alakíthatsz.

3. A másik elengedésének képtelensége

„Meg kell érteni: mindenki csak saját magáért felelős. Az emberek úgy éreznek, ahogyan érezni akarnak; azt gondolják, amit gondolnak; azt teszik, amit hitük szerint tenniük kell; s csupán akkor változnak meg, ha belül készen állnak a változásra. Az egyetlen ember, akit valaha is megváltoztathatunk – saját magunk. Az egyetlen ember, akit jogunk van irányítani – mi magunk vagyunk.” – Melody Beattie

A társfüggő ember segíteni akar, és nehezen érti meg, hogy igazában senkinek nem lehet segíteni, mert mindenki a saját életét éli, és mindenki a saját életéért tartozik felelősséggel. Lehet segíteni apróságokban, de más életét rendbe tenni képtelenség.

Ez nem erkölcsi nihilizmus, és nem azt jelenti, hogy magára kell hagyni a másik embert. Hanem azt jelenti, hogy minden ember élete akkor teljes, ha a saját életét éli, ha a saját döntéseiért és hibáiért kell megtanulnia felelősséget vállalnia, és ha neki magának egyedül kell szembesülnie tettének következményeivel. Nem attól lesz valakinek jó élete, ha helyes döntéseket hoz, hanem akkor ha önállóan hoz döntéseket, és ezekből tanulhat. Ha mindig megmented a másikat, ha mindig te mondod meg neki, hogy mit kell tennie, soha nem fog felnőni, és soha nem élheti a másik a saját életét. Aki mindenben segíteni akar, kirabolja a másikat.

Az igazi segítés az, amikor meg tudom engedni a másiknak, hogy a maga módján csesszen el vagy oldjon meg dolgokat, és a maga módján lépjen tovább, és ő maga szembesüljön a következményekkel. Ha igazán segíteni akarsz a másiknak, a legtöbb, amit tehetsz érte, hogy békén hagyod.

4. A határaid elmosódása

„Ha megóvod a saját határaidat, és méltósággal, szeretettel, határozottan mondasz nemet, megtanítod az embereknek, hogyan kezeljék a határokat.” – Doreen Virtue

A társfüggő ember határai képlékenyek és átjárhatók. Nehezen tudja elválasztani a saját és mások lelki állapotait, igényeit, vágyait. Mások igényeit képes szorító szükségként érzékelni magában, miközben gyakorta érzéketlen a saját igényeire. Tudattalanul azt igényli, hogy a másik érzékelje, fejezze ki és teljesítse az ő igényeit.

Ezért gyakran történik vele az, hogy amikor a másik ember valamit kér tőle, azt akkor is megteszi, ha tudja, hogy ezt ő nem akarja vagy ez neki rossz lenne. És megfordítva: a saját felelősségi körébe tartozó dolgokat a másik ember feladataként fog fel és érzékel.

Társfüggőként fontos újra és újra feltenned magadnak a kérdést, hogy vajon amit érzel, az a te saját igényed, vágyad-e vagy a másiké. És ugyanígy fontos kontroll alatt tartanod azt, hogy amit másoktól vársz el, azért vajon nem te magadnak kellene-e felelősséget vállalnod.

5. A nyílt kommunikáció hiánya

A társfüggő ember számára ismeretlen az egyértelmű kommunikáció, ezért öntudatlanul is, szándéktalanul is játszmázik.

Játszmázni azt jelenti, hogy nem mondjuk meg a másiknak, hogy mit akarunk, hanem addig csűrjük-csavarjuk a helyzetet, amíg a másiknak valamit muszáj lesz csinálnia. És ilyenkor arra számítunk, hogy a másik pont azt fogja csinálni, amit mi akarunk. De az istenért sem mondanánk meg neki, hogy mit akarunk, hanem arra kényszerítjük, hogy neki kelljen kitalálnia.

A társfüggők nem tanulták meg, hogyan kell egyértelműen kommunikálni, és nem érzik, hogy joguk lenne egyszerűen csak elmondani a másiknak, hogy mit szeretnének. Ezért nagyon sok konfliktusba és játszmába keverednek.

A társfüggőknek sokat segít, ha gyakorolni kezdik az egyszerű és egyenes kommunikációt, és egyre gyakrabban próbálják meg azt, hogy a másik számára egyszerűen és röviden elmondják azt, hogy mit szeretnének vagy nem szeretnének.

Hogyan tovább?

A társfüggőség életre szóló teher lehet. Nagyon fontos, hogy minél hamarabb elkezdj dolgozni magadon. Érdemes pszichoterápiája járni és megismerkedni más társfüggőkkel, mert rengeteget lehet tanulni ezekből a kapcsolatokból.

Függő személyek családtagjai számára létrehozott önsegítő csoportok látogatása mindenképpen ajánlott, ha lehetőséged van rá. Ilyen csoportokat nagy számban találsz az addiktológiai adatbázisban.