Mitől különleges kezdeményezés a Száraz November? Miért csatlakoznak hozzá évről évre ezres nagyságrendben olyan emberek, akik problémásnak érzik az alkoholhoz fűződő viszonyukat? És miért érdemes neked is tenned egy próbát vele?
A Száraz November talán a legnépszerűbb függőséggel kapcsolatos projekt Magyarországon. A témával foglalkozó Facebook-csoport közel kétezer tagot számlál, és időszakosan rengeteg újságcikk, publikáció foglalkozik a kezdeményezéssel.
Az alábbiakban arra a kérdésre próbálok válaszokat adni, hogy miért képes ilyen sok emberhez eljutni a kezdeményezés.
1. Minősítés helyett önismeret
Habár első látásra steril orvosi kategóriának tűnhet, az alkoholista minősítés megbélyegzést és stigmatizációt is maga után vonhat. Megannyi negatív asszociáció és előítélet kapcsolódik hozzá. Idézzünk fel néhányat ezek közül: “aki függő, a szíve mélyén soha nem változik meg”, “a függők állandóan hazudnak”, a “függők megbízhatatlanok”, és “örökké csak a pián jár az eszük”.

[INGYENES] A mértéktartó ivás kézikönyve
Mi történik az agyban és a lélekben, ha inni kezdünk? Hogyan kell mértéket tartani? Milyen eszközök működnek? Hogyan mérheted az eredményességed?
Alkoholistának minősülni azt is jelenti, hogy előítéletek és babonák szakadnak rá a szükséget szenvedő emberre.
Az alkoholfüggőséget ráadásul sokan ma is gyógyíthatatlan erkölcsi romlottságnak tekintik, amely számukra időzített bombává teszi az akár évek óta absztinens embert is.
Noha ezeket a megközelítéseket mára megcáfolta a tudomány, a mindennapok világában őrzik hegemóniájukat, és gyakran tartanak vissza alkohollal küzdő nőket és férfiakat attól, hogy segítséget kérjenek. Hiszen ha orvosi papírod van arról, hogy alkoholfüggő vagy, az egyszersmind azt is jelenti, hogy romlott, semmirekellő alakká lettél.
A Száraz November legnagyobb dobása, hogy nem minősít. Ha valaki tesz egy próbát november 1. és 30. között, az nem alkoholista vagy alkoholfüggő, hanem kíváncsi polgár, akit érdekel, milyen hatással van az életére az, ha négy héten át sör nélkül megy buliba, bor nélkül randizik, szexel és pálinka nélkül vágja a disznót.
Semmi nem különbözteti őt meg attól, aki négy hétig cukormentesen étkezik vagy lenyom napi tíz fekvőtámaszt. A Száraz November úgy segít tájékozódni a saját függőségeinkben, hogy jottányit sem stigmatizál.
2. Kezelés helyett kihívás
Szakértői becslések szerint az alkoholfüggőséggel diagnosztizált személyek 90-95%-ban életük során egyszer sem kerülnek kezelésbe. A kezelés elkerülésének okai nem pontosan ismertek, de több elmélet is forgalomban van.
- A leginkább elterjedt megközelítés szerint az alkoholfüggők tagadják a függőségüket maguk és mások előtt is.
- Egy másik megközelítés szerint inkább arról van szó, hogy a függőség károsítja az öngondoskodási képességet, ezért az érintettek nem képesek felismerni azt, hogy segítségre van szükségük, és nem képesek konkrét lépéseket tenni felépülésük érdekében.
- Egy harmadik megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a függőséggel járó szégyen tekinthető az elsődleges oknak, ami miatt az érintettek vonakodnak segítséget kérni.
A jelenség cseppet sem magyar sajátosság, Európában és a nyugati világ számos országában ugyanez a helyzet.
Az addiktológia legnagyobb gondja nem az, hogyan tud hatékony módszereket kidolgozni a felépülésre, hanem az, hogy az érintettek egyáltalán hajlandóak legyenek kipróbálni bármelyik módszerét.
A Száraz November erre a problémára zseniális választ ad: szó sincs kezelésről, ez itt egy mentál-fitness challenge, ami a hétköznapi kihívásokhoz (Ki tud lefutni egy szigetkört? Ki tudja megszerezni pultoslány telefonszámát? Ki tudja átúszni a Dunát?) egy másikat tesz hozzá (Ki bírja ki egy hónapig pia nélkül?)
Ezzel pedig képes rá, hogy kicselezze a kezeléssel szembeni összes averziót, és a nélkülözés kínja és szégyene helyett a teljesítményért járó elismerésre tegye a hangsúlyt.
3. Absztinencia helyett mértékletesség
Az addiktológia hagyományosan az absztinenciát írja fel gyógyírnak alkoholfüggőség ellen. Nagyon-nagyon kevés olyan megközelítés ismert, amely a mértékletesség módszeres tanítását vagy az átmeneti absztinencia kipróbálását javasolja.
A orvosi és rehabilitációs látásmód többnyire a teljes absztinencia mellett teszi le a voksát, és senkinek nem javasolja a mértéktartás próbálgatását.
A Száraz November ebben az esetben is merészet húzott: elfogadja és tiszteletben tartja a mértékletesség motivációját, és abban nyújt támogatást, amire a legtöbb alkoholfüggő ember sokkal nyitottabb.
Ezzel a megoldással a Száraz November az ártalomcsökkentés útjára lép. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy nem szükséges azonnal teljes megoldást adni az alkoholról való leszokás problémájára, hanem ismerjük el a mértékletességre vonatkozó kísérleteket is, segítsük az önismeretben tett apró felismeréseket, és tekintsük ezt eredménynek akkor is, ha a folyamat nem torkollik teljes és végleges absztinenciába.
Az ártalomcsökkentő megközelítés egyik legnagyobb értéke, hogy rengeteg embernek segít felismerni saját függőségét, és a későbbiekben nekik sokkal nagyobb esélyük lesz arra, hogy szükség esetén addiktológiai kezelésbe lépjenek.
4. Lemondás helyett játékos kaland
Minden látszat ellenére tény: a legtöbb ember nem jókedvében és társaságban, hanem rossz kedvében és magányosan iszik. Ezért az alkoholnak pozitív szerepe is van annak az embernek az életében, aki fájdalomban és magányosan tengeti napjait.
Kulcskérdés annak felismerése, hogy az addiktológiai kezelés sokak számára abban merül ki, hogy kénytelenek megvonni maguktól az egyetlen örömforrást, amely átsegíti őket szorongáson, stresszen és az életüket gúzsba kötő traumákon.
Számukra a megvonás és az italtól való tartózkodás gyakran nem felépülést jelent, hanem lemondást a pihenés és a lazulás lehetőségéről.
Az addiktológia nyelvhasználata is kifejezi az absztinenciában rejlő nehézséget: az absztinenciát tartani kell, valahogyan úgy, ahogyan Atlasz tartotta hátán az égboltot. A vég nélküli tartás – márpedig a leszokás és a felépülés legfontosabb kritériuma ma ez – a legtöbb ember számára egyszerűen nem opció és nem vonzó.
Ezzel szemben a Száraz November azt mondja, hogy egy játékos kihívás keretében próbáld ki, milyen absztinensnek lenni, és döntsd el, hogy tetszik-e ez neked vagy sem. Ez döntő különbség az alkoholfüggő ember szempontjából is, aki sivár jövő helyett játékos kalandot lát maga előtt, amelyben bármikor segítséget kérhet vagy megpihenhet.
Ha megbotlik, senki nem fogja visszaeső alkoholistának bélyegezni, hanem a közös játék keretében egy újabb önismereti tapasztalatra tett szert, miközben társai arra biztatják, hogy maradjon játékban.
Mindeközben a játékos lélektani nyomás nélkül szerez tapasztalatot az absztinenciáról.
- Az absztinencia megtapasztalása során egyfelől észre fogja venni, hogy feszültséget és stresszt, örömet és szórakozást másképpen él meg, mint korábban.
- Másfelől észre fogja venni, hogy fizikai és lelki értelemben is jobb a közérzete. A belülről jövő tapasztalat pedig sokakat arra késztet, hogy december első napjaiban úgy döntsenek, rátesznek még pár héttel, és karácsonyig kitartanak.
A közös játék másik csodája, hogy a függőségről való fekete-fehér gondolkodás oldódni kezd. Sokan észreveszik, hogy bár tudomásuk szerint nincs gondjuk az itallal, mégis nehézséget jelent számukra az absztinens hónap, és úgy döntenek, elolvasnak néhány könyvet a függőségről.
Mások alkoholista identitással vágnak bele a játékba, és felszabadító érzés számukra azt látni, hogy nincsenek egyedül, és azok is küszködnek, akik hivatalosan nem alkoholisták. Ezzel oldódik a szégyen és az elszigeteltség érzése.
5. Külső kontroll helyett önszabályozás
Addiktológushoz járni azt is jelenti, hogy az ember magára ölti a betegszerepet, és az orvos kezébe helyezi a kontrollt. Innentől fogva az orvos irányít, ő pedig passzív végrehajtója a kezelésnek.
Pont úgy megy keresztül az absztinencián, ahogyan a vesebeteg megy keresztül rendszeresen a művese-kezelésen. Ennek ezernyi következménye van: a betegszerep elfogadása maga után vonja a passzivitást, a szégyen vállalását, az elszigeteltséget és az orvosi előírások követésével járó szabadságkorlátozást. Ez önmagában nem feltétlenül rossz, de tény, hogy sokak számára ez az út nem vonzó.
A Száraz November ezen a téren is újító megoldást tartogat, hiszen mindenki maga döntheti el, hogy belevág-e a kalandba, van-e hozzá mersze, és ha igen, hogyan vészeli át az absztinens hónap sorscsapásait és áldásait. Mivel nem betegként határozza meg magát, nincs orvos, akinek alá kellene vetnie magát, ezért más eszközök és stratégiák után kell néznie.
Mindannyian sokféle kihívással kísérletezünk életünk különböző szféráiban, és ha a Száraz Novembert is ennek fogjuk fel, azonnal rendelkezésünkre áll az eszköztár, amit fogyókúrás kalandjaink, testedzéssel kapcsolatos erőpróbáink, munkahelyi botlásaink vagy párkapcsolati gondjaink kezelése során építettünk be életvezetésüknbe. Ez a gazdag és kreatív eszköztár segíthet abban, hogy többet tanuljunk az alkoholfogyasztásáról és arról, miként szabályozhatjuk saját magunkat.
Miért működik a Száraz November?
A Száraz November a hagyományos orvosi megközelítéshez képest alternatív látásmódot jelenít meg: diagnosztizálás helyett az önismeretre, kezelés helyett a kihívásra, absztinencia helyett a mértékletesség erényére, lemondás helyett a kalandozásra, és külső kontroll helyett az önszabályozásra ösztönöz bennünket.
Megközelítésének köszönhetően novemberben rengetegen jönnek rá arra, hogy nem inni jó: jobb a kedvük, jobb a közérzetük, vastagabb a pénztárcájuk, és kevesebb kellemetlenséget okoztak maguknak, mint októberben. A Kék Pont Alapítvány meglepően egyszerű ötlete évről évre rengeteg ember életét tesz jobbá.
Érdemes meghallgatni: Gubucz-Pálfalvi Sejla addiktológiai konzultánssal készített interjú a Jazzy Rádióban.
Vélemény, hozzászólás?