Rengeteg online alkoholfüggőséget mérő teszt található az interneten. A legtöbb hibásan van beállítva és/vagy elavult, ezért az interneten kereső emberek legtöbbször rossz tesztet töltenek ki, és gyakran hibás eredményt kapnak. Elmesélem, hogyan vettem észre.
Az egész úgy kezdődött, hogy feltettem a blogba a WHO alkohol-audit tesztjét. Leszedtem a hivatalos dokumentációt az Egészségügyi Világszervezet honlapjáról, és megpróbáltam beállítani. Ekkor jöttem rá, hogy a látszólag egyszerű tesztben egyedi beállításokra van szükség, ráadásul adaptálni is kellene a hazai italfogyasztási szokásokhoz. Miközben a megoldást kerestem, a teszt éles maradt az oldalon. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Pedig kellett volna. Mert közben 119 alkalommal töltötték ki.
Ezért négy teendőm van. Először is, elnézést kell kérnem azoktól, akik kitöltötték, és talán hibás eredményt kaptak. Másodszor, leírom, milyen típushibákat követtem el, és megmutatom, hogy sajnos a legtöbb tematikus oldal belesétál ugyanazokba a csapdákba. Harmadszor, ajánlok egy egyszerű és a jelenlegi gyakorlatnál talán jobb megoldást, amit bárki használhat. Negyedszer, bemutatok egy adatsort a hibásan kalibrált tesztem eredményeiből, mert ezek jelzik, hogy miért fontos a tesztek pontos beállítása.
Típushibák az online alkohol-tesztek terén
Először nézzük meg a típushibákat.
1. Hibás mennyiség-mérés
A WHO alkohol audit alkohol-egységben méri a fogyasztás mennyiségét. Erre azért van szükség, mert kultúránként ezernyi formában és kiszerelésben (kupicában, pohárban, korsóban, dobozban stb.) fogyasztunk alkoholt, és ezt nem lehet standardizálni.
Egy egységnyi alkohol 10 gramm tiszta alkoholnak felel meg. Egy korsó sör 2 egység alkoholt tartalmaz, egy kis doboz sör (3,33 dl) kábé 1,33 egységnyi alkoholt tartalmaz, egy pohár (1,75 dl) bor kb. 1 egység alkoholt tartalmaz. Nem mindegy, hogy valaki két pohár bort vagy két korsó sört iszik.
Ezt a kritikus különbséget a legtöbb weboldal figyelmen kívül hagyja, amikor használja a WHO tesztjét. Pedig a teszt dokumentációja is jelzi az adaptáció szükségességét (32. oldal).
Van, amikor egyszerűen italnak nevezik az egység alkoholt. Ezt látjuk az egyik orvosi egyetem honlapján:
Vagy egy kórház addiktológiai osztályának honlapján:
És van, amikor alkoholtartalmú italnak fordítják az egység alkoholt. Ezt látjuk egy másik civil szervezet honlapján:
Ha a teszt fölé beszúrunk egy ábrát, ami megmutatja a vásárolható italok alkohol-egységben kifejezett értékét, és az alcohol unit kifejezést egységnyi alkoholnak fordítjuk, orvosoltuk a problémát.
Az interneten rengeteg ilyen ábrát találhatunk, csak át kell írni magyarra a releváns kifejezéseket, és a teszt máris használhatóbb lesz.
2. Hibás pontozás
Menjünk fel az iménti kórház addiktológiai osztályának oldalára. Tegyük félre a problémát, hogy italnak nevezik az egységnyi alkoholt (tételezzük fel, hogy az olvasó tisztában van ezzel), és töltsük ki a tesztet.
Tápláljuk be ezt: hetente 4 vagy több alkalommal megiszunk 5 egységnyi alkoholt (ez 2,5 korsó sörnek vagy 6 pohár bornak felel meg minden nap.), de egyébként köszönjük szépen, remekül vagyunk, és a környezetünket sem zavarja az italozásunk. Ismerjük be, hogy havonta egyszer megengedjük magunknak, hogy három korsó vagy egy egész üveg bor fölé menjünk. Ebben az esetben így néz ki a teszt.
A többi kérdésre nulla pontot adunk. Most nézzük meg az eredményeket:
Ha mobilon olvasod, kiemelem a lényeget:
A 7 pont elvben rendben van, ennyit érnek a betáplált adatok.
De az értékelés nincs rendben.
A teszt dokumentációja szerint itt jelezni kellene, hogy baj van. Ha ugyanis az első vagy a második kérdésre 1 vagy annál több pontot kapunk, akkor függetlenül attól, hogy hány pontot érünk el a teszten globálisan, már veszélyes (hazardous) szintre került az alkoholfogyasztásunk.
Itt 3 pontot szereztünk a kérdőív 2-3 kérdésein belül, de az értékelés szerint „alkoholfogyasztásunk nem tekinthető problémásnak”.
A teszt értékelésekor a szoftver nem súlyozza az eredményeket a dokumentációnak megfelelően. Pedig a WHO egyértelműen fogalmaz: súlyozni kellene.
Ez a kórházi honlap nem az egyetlen, aki használja a WHO Audit tesztjét, és nem súlyozza a kérdéseket. És ezt rontottam el én is, mert nem tudtam beállítani a saját eszközömben.
Megnéztem sok más weboldalt, ahol a WHO tesztjét használják, és nem találtam olyat, ahol az értékelés veszélyt jelezne, ha valaki így tölti ki a tesztet.
3. Elavult teszt használata
Másik típusú probléma a szintén gyakran megtalálható, John Hopkins Egyetem által kifejlesztett eszköz használata. Ezt a tesztet lehetetlen úgy elvégezni, hogy az ember megússza legalább az alkoholizmus gyanúja nélkül.
Alkoholt 10 éve nem fogyasztó szomszédom két pontot is kapott, amit már abszolút alkohol-függőségként értékel a teszt.
A kérdőív egyetlen igen válasz esetén is veszélyt jelez. Ráadásul a teszt sokszor nem a tesztet kitöltő személy alkoholhoz való viszonyát méri, hanem a környezetét monitorozza.
Akkor is veszélyt jelez, ha a családban volt alkoholista, de a kitöltő személy egy korty alkoholt sem vett magához. Ha pedig a családban volt alkoholista, és életünkben egyszer próbáltunk egy társaságban alkohollal lazulni (ez volt a helyzet a szomszédommal), a teszt alkoholistának fog tekinteni minket akkor is, ha a többi kérdésre adott válaszból egyértelmű, hogy abszintensek vagyunk.
De miért?
Azért, mert a tesztet az 1930-as évek elején fejlesztették ki, és a korabeli orvosi felfogás óriási jelentőséget tulajdonított az öröklésnek és a környezetnek. Félreértés ne essék: komoly jelentősége van, de nem ekkora.
Az öröklés jelentősége ma sem elhanyagolható, de az alkoholhasználati zavar DSM-5 szerinti megközelítése szerint ez nem tartozik a diagnosztikus szempontok közé (és az ICD-10 sem sorolja fel ezeket). De ennél van egy fontosabb érv is: a teszt online formában használhatatlan, mert képtelen arra, amire egy élő ember: figyelembe venni a kitöltő személy hús-vér személyét és tényleges élettörténetét.
4. Internetes diagnosztika
Ezeket a teszteket nem online diagnosztikára tervezték, de mégis a diagnosztika benyomását keltik. Sok teszt azzal az értékeléssel zár, hogy a helyzet oké vagy nem oké. Pedig ezt így talán nem szerencsés leírni a monitor másik oldalán aggódva-szorongó ismeretlennek.
Hiszen ő egyfelől azért tölti ki a tesztet, mert aggódik magáért vagy családtagjáért. Ezért ha az eredmények azt jelzik, hogy nincs ok az aggodalomra, akkor is érdemes lenne őt valamilyen információval ellátni, hogy merre menjen tovább, ha ismerkedni akar a témával.
Ha viszont a teszt szerint baj van, nincs teljesen rendben csak azt mondani neki, hogy hívjon fel minket. Azért, mert rengetegen félnek attól, hogy bekerüljenek az ellátórendszerbe és az egészségügyi adatbázisokba. És ha csak egy telefonszámot találnak a teszt kiértékelésekor, nagy az esélye annak, hogy sem az adott oldalon, sem máshol nem kérnek segítséget.
Íme egy jó megoldás az egyik internetes portál weboldaláról:
Ezért fontos szerintem:
- Óvatosan fogalmazni („A teszt eredménye szerint úgy tűnik…”);
- Kerülni a diagnosztika látszatát („Ne tekintse diagnózisnak… vagy pontos diagnózishoz keresse fel orvosát…”);
- Információt adni a teszttel kapcsolatban („A tesztet nem online használatra tervezték, és 1930-as években fejlesztették ki, amikor még más volt az alkoholproblémák megközelítése…)”;
- Edukálni az olvasót (itt és itt tud a témával kapcsolatban bővebb ismereteket szerezni).
Persze ez csak a személyes véleményem. Jó lenne ezzel kapcsolatban forrásokra hivatkozni, de alapos internetes kutatás után sem találtam tudományos publikációt arra vonatkozóan, hogyan kell és lehet (és hogy szabad-e) az interneten eszközt készíteni a függőségek mérésére.
Ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez. Milyen lenne a jó online teszt?
Milyen a jó online teszt?
Konszenzussal övezett kritériumok híján a magam számára próbáltam összefoglalni azt, hogy milyen lenne egy elfogadható mérőeszköz.
Az alábbi kritériumomat fogalmaztam meg magamnak:
- Ne ártson. Ne nyugtasson meg ok nélkül valakit, akinek problémája van az alkohollal, és ne jelezzen problémát ott, ahol biztosan nincsen.
- Legyen gyors és egyszerű. Legyen gyorsan kitölthető, egyszerű. Ha azt akarjuk, hogy valaki az interneten kitöltsön egy tesztet, annak gyorsnak és egyszerűnek kell lennie.
- Ne diagnosztizáljon, hanem támogasson az alaposabb diagnózishoz jutásban. Az online diagnosztikának rengeteg veszélye van, ezért nagyon fontos, hogy az értékelések óvatosan fogalmazzanak, és ne állítsanak fel diagnózist, és ezt tegyék is nyilvánvalóvá.
- Edukáljon. A tesztet kitöltő személynek kell kapnia valamilyen visszajelzést a saját adatairól. De ennél is fontosabb, hogy tanuljon a tesztből, és bővíteni tudja az ismereteit a függőségre vonatkozóan. Ezt egyébként a WHO Audit dokumentációja is rögzíti a 7 pontos érték alatt teljesítők esetében is.
- Utaljon a családi vonatkozásokra. Sokan nem magukra vonatkozóan töltik ki a tesztet, hanem arra kíváncsiak, hogy hozzátartozójuk küzd-e alkoholproblémával. Ezért az edukatív tartalmak közé érdemes hozzátartozóknak szóló forrást is beszúrni.
Összegezve a fenti pontokat, úgy érzem, hogy az edukáció a legfontosabb funkciója egy ilyen tesztnek.
Némi keresgélés után rátaláltam a John Hopkins Egyetem „új” tesztjére. Az újat idézőjelbe tettem, mert az eszközt 1970-ben mutatták be először. Úgy döntöttem, ezt fogom használni. Ennek több oka is volt:
- Találtam egy 2014-es tudományos forrást, ami szerint a megbízhatósága 93%-os. A teszt készítője ugyanezt megerősítette közel 20 évvel a teszt elkészítése után.
- A teszt nem diagnosztikus eszköz, hanem szűrésre, feltárásra használt kérdéssor.
- A teszt egyszerű, négy kérdést tartalmaz.
- Technikailag könnyen implementálható.
Ezek után már csak annyi dolgom volt, hogy az értékelő oldalon érvényesítsem az elvárásaimat. Óvatosan fogalmaztam, megadtam az alapvető információkat a tesztről, jeleztem, hogy semmiképpen nem tekinthető diagnózisnak, és elláttam több edukatív tartalommal is, amelyek közé beszúrtam egy családtagoknak szóló cikket is. Meglátjuk, hogyan teljesít.
Kik töltik ki a teszteket?
Ahogyan a cikk bevezetőjében is jeleztem, a hibásan kalibrált WHO AUDIT-omat 119 alkalommal töltötték ki. Az értékelő algoritmus hibás volt ugyan, de az adatfelvétel megbízható volt. Ezek az adatok fontos dologra utalnak.
A tesztet kitöltők 50 százaléka esetében a teszt azt jelezte, hogy nincs problémája az alkohollal, 16% esetében pedig kockázatos zónát jelzett. Ez utóbbi kategóriát csak 3 pont választja el a harmadik fokozattól, amely már komoly veszélyt és függőséget jelez. Ez pedig arra utal, hogy a tesztet kitöltők érzékeny csoportot alkotnak.
A tesztet kitöltők vagy hozzátartozójuk legnagyobb része a függőség határán táncol. Talán nem függők, és talán már függőséggel küzdenek. Ez pedig különös jelentősséggel ruházza fel az online teszteket.
Update: Az új tesztet 284 alkalommal töltötték ki. Míg a hibásan beállított WHO audit 50%-ban jelezte, hogy nincs probléma a személy alkohol-fogyasztásával, addig a CAGE esetében ez az érték 20% volt. Azok tartoznak ebbe a körbe, akik legfeljebb egy kérdésre adtak igen választ.
Megjegyzés: A cikkben szereplő adatok nem használhatók arra, hogy a hazai internethasználók alkoholfogyasztási szokásairól képet kapjunk. Arra vonatkozóan azonban legalábbis jelzésértékűnek tekinthetők, hogy milyen jelentősége van az online tesztek megfelelő beállításának.
Vélemény, hozzászólás?