10 remek könyv függőségről és leszokásról

A függőséggel való megküzdésben a könyvek hű szövetségesek. Eszközöket, történeteket, idézeteket és sorsokat mutatnak be, amelyekből sok-sok eszközt csipegethet fel, aki gyógyulni vagy gyógyítani akar. Az alábbi lista a függőséggel foglalkozó – szerintem – legjobb könyveket tartalmazza. Ha szerinted valami kimaradt, bátran egészítsd ki a listát egy hozzászólásban.

Bajzáth – Tóth – Rácz: Repülök a gyógyszerrel

Bajzi története beleszögez a fotelbe, miközben pörgős iramban visz végig egy velőtrázó drámán. Bajzáth Sándor úgy ír, ahogyan Stephen King régen nem tud már: a sztori nincs túldumálva, nincs moralizálás, nincs hibáztatás, nincs pszichologizálás, és ami marad, az semmi más, csak a történet. Nincs tanulság, csak 70 oldal, amiben egy ember felelősséget vállal a saját történetéért. A teljes könyv egyébént ennél jóval több, a rendszerváltás és a drogfogyasztás témakörébe ad alapos betekintést. Külön írás is foglalkozik vele a blogban.

Kedvenc idézet: „Meg jön egy izzadság, nem a szúrós izzadság, hanem egy egészen speciális szaga az elvonásnak. Olyankor fura szagot éreztem a levegőben. Beleszippantottam, és éreztem, ez már az elvonás. Mondtam: na, szia, itt vagy? Amikor mákteáztunk, és éreztem, jön az elvonás, akkor meg húztam az időt, mintha ki akarnám élvezni a szenvedést.”

Orsolics Zénó: Flashback – Visszatértem a függőségből

Orsolics Zénó 130 oldalban meséli el a saját történetét. Őszinte, töprengős történetmesélést kapunk. Két párhuzamos szálon fut a szöveg: a leépülés történetére és a felépülés aprómunkájára az addiktológus reflektál, és mutat rá saját történetén keresztül azokra a mozzanatokra, amelyeket kliensei életében is tetten ér. Nagyon szerettem ebben a történetben, hogy nincs vége abban az értelem, hogy nem egy teljes, idealizált felépülésszöveget kapunk. Zénó bár a legtöbb függőségét maga mögött hagyta, a klienseivel folytatott beszélgetések között rágyújt időnként egy-egy cigarettára, és továbbra is küzd ezzel az addikcióval. Mintha azt mondaná ezzel, hogy segíteni nem csak akkor lehet, ha az ember tökéletessé ért, hanem onnan segíthetünk a másiknak, ahol éppen a saját sztorinkban tartunk. Részletes cikket is írtunk a könyvről.

Kedvenc idézet: „Odaálltam a főnökeim elé […], és mindent elmondtam nekik magamról. Volt is nagy megrökönyödés. Leesett az álluk, hogy ilyen mélységekből érkezve is meg lehet változni. Mert az emberek többsége ha meghallja, hogy valaki a környezetében heroinista vagy drogos, egyből a droghalálra gondol, és arra, hogy az illető lenyúlja a pénztárcáját és az értékeit. – Én pedig arra, hogy manapság is hány köztiszteletben álló ember van, aki szenvedélybeteg. Orvosok, ügyvédek, bankárok, színészek, politikusok stb. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy emberek vannak, és nem drogosok. Például az az ügyvéd, aki eljött hozzám segítséget kérni, mert már érzi, hogy a munkája mellett a családja is rámegy arra, hogy napi tizennégy órát dolgozik, és esténként alkohollal és kokainnal oldja a napi feszültséget.”

Dudits Dénes: Életmentő könyv

Dudits Dénes könyve az ARISE® módszert ismerteti. A módszer segítségével családi összefogást lehet építeni, amelynek eredményeként a család függő tagját humánus úton, kényszermentesen lehet eljuttatni odáig, hogy önként vállalja az addiktológiai kezelés számára elfogadható formáját. A könyv eszközt ad azoknak a családoknak a kezébe, akik talán évtizede nem látják a kiutat a szenvedélybetegség okozta csapdából, mivel az érintett családtag nem ismeri fel a problémáját és/vagy nem akar elindulni a kezelés útján. A megfelelő támogatói háló kiépítése a család egész rendszerét átmozgatja, és megmutatja a családtagoknak, hogy nem a függő személyben kell keresni a bajok kizárólagos okát, hanem a család egészére érdemes úgy tekinteni, mint amely tartalmazza a problémát, és egyben a megoldáshoz szükséges erőforrásokat is.

Kedvenc idézet: „Semmiképpen sem tanácsos a segítségnyújtással mindaddig várni, amíg a függő az önpusztítás örvényében egészen mélyre nem merül. Éppen ellenkezőleg: a lehető leghamarabb mentőkötelet kell dobni neki – hiszen minél mélyebbre süllyed, annál nagyobb erőfeszítésbe kerül kihúzni őt.”

Révai Gábor: Beszélgetések a függőségről

Olyan ez a könyv, mint egy klassz beszélgetés egy vasárnapi kiránduláson, ami után az ember alig várja a hétfő reggelt. Hétfő reggel pedig az első dolga, hogy beteget jelent a munkahelyén, majd irány a könyvtár, hogy beleáshassa magát a kiránduláson boncolgatott témákba. Révai Gábor kérdései három kutatónak teszik lehetővé, hogy közérthetően, humorosan és személetesen villantsák fel tudományukat. Máté Gábor fejezete nekem jobban tetszett, mint a szerző saját könyve (mindjárt az is sorra kerül), Demetrovics Zsolt közérthető és komplett áttekintést ad a függőség elméletéről és terápiájáról, végül Szummer Csaba mesél elképesztően izgalmas dolgokat és összefüggőségeket a pszichodelikus szerekről.

Kedvenc idézet: „Abban a pillanatban, amikor alkoholról vagy valamilyen más drogról van szó, teljes absztinenciát várunk el. Miért is? Miért gondoljuk, hogy más betegség ez, mint a cukorbetegség, a szkizofrénia, vagy más, mint a krónikus bélgyulladás? Nem más. Fontos látnunk és elfogadnunk, hogy az addiktív zavarok is betegségek, amelyeknek biológiai és pszichológiai okai vannak. Nem morális problémák, hanem betegségek! Amelyeket kezelni kell, orvosi, pszichológiai eszközökkel, farmakoterápiával, pszichoterápiával, szociális beavatkozásokkal. Lesz a betegeknek egy része, akinél el lehet érni akár a teljes absztinenciát is, de ők kisebb hányadát teszik ki a függőknek. Jelenleg a függők nagyon kis százalékát tudjuk bevonni olyan kezelésbe, ami a teljes absztinenciát tűzi ki célul; a többség számára ez nem opció. Akkor a maradék 90-95%-ról mondjuk azt, hogy velük nincs dolgunk?”(Demetrovics Zsolt)

Máté Gábor: A sóvárgás démona

Máté Gábor a függőségtudomány nemzetközi szupersztárja, a Sóvárgás démona pedig átfogó és közérthető bevezetés az addikció korszerű elméletébe. Máté Gábor az addikció értelmezésében és a jelenség leírásában alkotott nagyot. Ennyi megértést, elfogadást és szeretetet egyetlen könyvben sem találtam a függők iránt, ez pedig már önmagában is gyógyít. Ha olyan könyvet keresünk, ami komplex módon mutatja be a függőséget, és még reményt is ad, remek első könyv lehet a témában.

Kedvenc idézet: „A szenvedély ad, és gazdagít, az addikció pedig meglop. A szenvedély az igazság és a megvilágosodás forrása; a függőség a sötétségbe vezető kapu. Aki szenvedélyes, az sokkal élettelibb, és akkor is győzedelmeskedik, ha nem éri el a célját.”

Bessel van der Kolk: A test mindent számontart

A test mindent számontart a nemzetközi trauma-irodalom bestsellere, az Amazonon szerzett több, mint 40 ezer 5 csillagos értékelésével olyan könyvekkel van egy súlycsoportban, mint például a Harry Potter, miközben Agatha Christy vagy Stephen King jócskán lemaradt mögötte. Ami azt is mutatja, hogy a könyv nem csak egyedülálló, hanem olvasható, közérthető is. És ez így is van: Bessel van der Kolk könyve alatt beszakad az asztal.

Egy egyedülállóan intenzív kutatói életút eredményeit rendezte össze egyetlen robusztus szövegbe, és fűzte olvasható, izgalmas történetek és elemzések rendszerévé. Fő állítása, hogy a trauma nem egy történet, hanem az idegrendszer és a test egy speciális állapota, amely megannyi módon szorítja sarokba az ember életét – például éppen a függőségek kialakítása révén. Van der Kolk több már Magyaroszágon is elérhető módszert mutat be, amelyek hatalmas jelentősségel bírhatnak nem csak a terápiás munkában, hanem az addiktológiai ellátások területén is.

Dr. Adi Jaffe: The Abstinence Myth

Az amerikai függőség-ipar pimasz kritikusa Dr. Adi Jaffe, aki fiatalkorában a börtönig drogozta magát, hogy onnan szabadulva saját leszokási rendszert és elméletet alakítson ki. Adi könyve azért különleges, mert sorra kérdőjelezi meg az alkoholizmussal és a függősséggel kapcsolatos sok-sok beállítódásunkat: nem kell absztinencia a leszokáshoz, a függőség gyógyítható, az AA pedig sokak számára nem megoldás. Az ő állításai is vitathatók, de egyben átgondolandók is, rengeteg új belátásra vezetik az olvasót.

Kedvenc idézet: „A felépüléshez nem kell absztinencia, és nem az absztinenciával kell kezdeni a felépülést. Sőt, még csak függőnek sem kell címkézni magunkat. Akkor sem, ha körülöttünk a sikert az örökké tartó absztinenciával teszik egyenlővé, és minden más bukásnak számít. Ez az üzenet 100%-ban öngól. Vessük már el végre ezt a tudományosan megalapozatlan hülyeséget, amely szerint akinek segítségre van szüksége, annak élethosszig tartó absztinenciát kell fogadnia, mielőtt egy lépést is tett volna a felépülés útján.”

Annie Grace: This Naked Mind

Annie Grace Amerika egyik legiszákosabb háziasszonya és anyukája volt, aki minden nap felpuffadt arccall ült be a vállalati értekezletekre. Mikor elege lett a minden este elfogyasztott két üveg borból, sikeresen felépült és saját leszokási módszert fejlesztett ki. Könyve a spontán felépülés koncepciójára épül. Kevés könyvben olvastam ilyen aprólékos és kreatív megfigyeléseket az alkohol hatásmechanizmusairól, és rengeteget tanultam a könyvből. Annie Grace vérbeli marketinges: ez egyfelől jelenti, hogy könnyedén ízekre szedi az alkohol-ipar paneljeit, másfelől pedig érthető formában magyarázza el olvasóinak, hogyan is működik az alkohol.

Kedvenc idézet: „Amikor erős fizikai függőséget okozó szert veszünk magunkhoz, megvonást élünk át a szer kiürülése során. Keményebb dorogok esetén ez pokoli kín lehet, de a leginkább addiktív szerek (mint a nikotin, a cukor, a koffein vagy az alkohol) csak apró csípést, a közérzetünk és a kedvünk alig észrevehető romlását okozzák, amikor elhagyják a testünket. A sérülékenység, a szorongás és az üresség érzését. Nyugtalanná tesznek, és úgy érezzük, valami nincs rendjén, valami hiányzik, és az életünk nem teljes. Napokra van szükség, hogy az alkohol elhagyja az idegrendszert, ezért az ivó ember szüntelenül az ürességnek ebben a miniatűr kínzókamrájában él. Mivel ezt az érzés csak a szer kiürülésekor kel életre, képtelenek vagyunk a belső üresség kínját az alkoholhoz kapcsolni.”